Rövid összefoglaló a veszélyhelyzetről

Visszatekintés

Borbíró Mihály katasztrófavédelmi referens

Még januárban, amikor először kaptunk híreket a Kínában megjelent koronavírus okozta megbetegedésekről, elkezdtük az óvatos felkészülést egy esetleges járvány megjelenésére. Ennek első lépései voltak a meglévő terveink, az úgynevezett Veszélyelhárítási Terv felülvizsgálata, kiegészítése. Az előző mondatban szereplő „óvatos” jelzőt azért használtam, mert a hatályos joganyag szerint a jár­vány­ügyi védekezés az állam, a mindenkori kormány feladata, de bizonyos feladatokat az önkormányzatok is kaphatnak.

A tervek rendbetétele után elkezdtük kiépíteni a kapcsolatokat és rendszeressé tenni az egyeztetéseket a helyi védelmi bizottsággal, a megyei védelmi bizottsággal és a járási járványügyi szervekkel. Kezdtük felmérni a védőeszközök beszerzésének lehetőségét, ami már a veszélyhelyzet kihirdetése előtti hetekben is lehetetlen feladatnak tűnt.

Időközben megjelent a vírus Magyarországon is. A kormány, majd az ország­gyűlés veszélyhelyzetet hirdetett. Sajnos központi, állami beszerzésből semmilyen védőeszköz nem érkezett. Önkormányzatunk saját forrásainak terhére ellátta a különösen veszélyeztetett dolgozóit (a konyhák, a gyermekintézmények, a hivatal munkatársait stb.) megfelelő védőfelszerelésekkel és a szükséges fertőtlenítő eszközökkel. A háziorvosi praxisok védőeszközökkel való ellátása is a mi feladatunk lett, ha nem akartuk, hogy az orvosaink is megfertőződjenek a vírussal, és így a gyógyítás esélye is megszűnjön. Ehhez nagy segítséget jelentett a Samsung SDI-tól érkezett 5000 darabos, egyszer használatos szájmaszkokat tartalmazó szállítmány.

Közben egyre érkeztek a feladatok a kormánytól. El kellett látnunk a hatósági házi karanténba rendelt lakosok otthoni ellátását, melyet az Alapszolgáltatási Központ nagyon hatékonyan végzett. Megjelent önkormányzati feladatként azoknak a 70 év feletti lakosoknak az ellátása, akik önkéntes karanténba vonulva vállalták, hogy az ellátás megszervezésének fejében nem hagyják el otthonaikat, hogy ezzel is csökkentsék a kitettségüket a fertőzésnek, és így tehermentesítsék az egészségügyi ellátórendszert. Ez a feladat többször megközelítette a 90 fő ellátását. Annak érdekében, hogy valamelyest enyhítsük a túlterhelt dolgozókat, ennek az ellátásnak a megszervezésébe már önkénteseket is bevontunk. Köszönet illeti mindazokat, akik önzetlenül szaktudásukat és idejüket áldozták erre a nemes, de embert próbáló feladatra. Ez az ellátási forma az igények tekintetében ma már csökkenést mutat. Mostanra a karanténban ellátandók száma hatra, az önkéntes karanténban ellátandó időskorúak száma 45 főre csökkent.

Jelentős feladat hárult az önkormányzatra a gyermekintézmények bezárása, ügyeleti rendre való átállítása, a gyermekek ellátása, majd az intézmények újranyitása kapcsán is.

Szokatlan feladat volt az önkormányzat átállítása is a normál működésről a rendkívüli jogrendre. Új helyzetet jelentett, hogy a veszélyhelyzet kihirdetésétől annak visszavonásáig a polgármester egy személyben gyakorolja a képviselő-testület valamennyi hatáskörét, tehát nem csak a veszélyhelyzeti hatásköröket. Nagyon fontos volt, hogy ebben a hivatal számára is új helyzetben a meghozandó szabályozások megfeleljenek a szükségesség, az arányosság, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének és más jogelveknek. Ennek szellemében a polgármester ez idő alatt 11 rendeletet alkotott meg vagy módosított, és 63 határozatot hozott. A törvényességi felügyeletet gyakorló megyei kormányhivatal a jelenlegi állás szerint ezek közül egyetlen esetben élt a törvényességi felhívás eszközével. Ez az észrevétel is inkább pontosító jellegű volt. Számunkra ez azt jelenti, hogy a döntésekkel a törvényességnek és az általános jogelveknek megfelelően sikerült szabályozni városunk életét. Nem felelnek meg tehát a valóságnak azok a médiában megjelent, „jogellenes”, „diktatórikus” és egyéb jelzők, amelyekről az utóbbi időben gyakran olvashattak. Persze érthető ez, hiszen ilyen veszélyhelyzet ritkán adódik egy ország életében, így a történések megítélése is nehéz.

A végére maradt a legfontosabb kérdés: az anyagiak. A veszélyhelyzettel közvetlen összefüggésben felmerültek személyi költségek, valamint bérköltségek és járulékaik, túlmunkaköltségek nélkül. Önkormányzati viszonylatban eszközök és készletek beszerzésére mintegy 6,2 M forintra volt szükség, az intézményeknél pedig 3,2 M forintot kellett felhasználni. Az otthoni munkavégzés feltételeinek biztosításához szükség volt laptopok beszerzésére is, mintegy 5 M forint értékben. Tehát a személyi ráfordítások nélkül a védekezés elszámolt költsége (2020. június 8-ig) a 15 millió forinthoz közelít.

Van még feladatunk, de a legfontosabb most az, hogy felkészüljünk egy tél eleji esetleges második hullámra. Biztosítanunk kell, hogy rendelkezzünk a szükséges készletekkel, és a védőeszközök hiánya ne késleltesse a hatékony védekezést. Ezt tanácsolom a városunk lakóinak is. Jó tervezéssel ők is készüljenek fel: legyen otthon kézfertőtlenítőjük, gumikesztyűjük, szájmaszkjuk, hogy egy esetleges ismételt járványhelyzetben haladéktalanul tudjanak védekezni. Nem kell óriási készleteket felhalmozni, de egy esetleges újabb készlethiány miatt ne legyenek veszélynek kitéve. Ezek a készletek felhasználhatók egy átlagos influenzajárvány idején is. Így felkészülten várhatjuk a második hullámot, ami legalább akkora eséllyel el is maradhat. Ezt ma még nem tudjuk pontosan megmondani. Az önkormányzatunkat azonban nem fogja váratlanul érni egy újabb hullám. A védekezés sikere mindannyiunk sikere lehet!

Borbíró Mihály
katasztrófavédelmi referens