Megemlékezés Trianon 100. évfordulóján

Nemzeti Összetartozás Napja

A Várdombon lévő országzászló megkoszorúzásával emlékeztek a 100 évvel ezelőtt történt eseményekre. (A képen balról Balogh Csaba polgármester és dr. Szinay József címzetes főjegyző.)

Június 4-én volt száz éve, hogy megköttetett a trianoni béke, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott Magyarország történetén. Göd Város Önkormányzata az évfordulón a felsőgödi Várdombon lévő országzászlónál tartotta megemlékezését.

A nemzeti gyásznapra való tekintettel a kegyelet kifejezéseként a lobogót félárbocra eresztették. Vajda Viktória képviselő, a Humánügyi Bizottság elnöke köszöntőjében így fogalmazott: „Attól, hogy egy magyar lakos feje fölött húztak egy határt, még nem lett kevésbé magyar. Mi pedig úgy gondoljuk: mindenki a magyar nemzet tagja, aki magyarnak vallja magát, éljen bárhol a világban.” Hozzátette: szerinte szembe kell néznünk a múlttal, elfogadnunk, ami történt, és a jövőbe kell tekintenünk. A legnagyobb feladata a nemzettel kapcsolatban Magyarországnak van, hiszen a külhoni közösségeket az anyaországnak kell támogatnia.
Nógrádi és gyimesi dallamokat játszottak a Búzaszem Iskola növendékei, Dávid Máté és Német Bulcsú (felkészítő tanáraik Bese Botond és Juhász Dénes voltak). Majd dr. Pintér György mondott megemlékező beszédet. A Pénzügyi Bizottság elnöke arról beszélt, hogy a mai napig keressük a választ az igazságtalanságra és a miértekre. Mennyire volt igazságos a béke, vajon miért Magyarországtól csatolták el a legnagyobb területet, miért kompenzálták még Ausztriát is magyar területtel? Hogyan eshet meg, hogy az elcsatolt területeken élő magyarok száma az elmúlt száz évben csaknem a felére csökkent, vajon volt-e köze a Tanácsköztársaságnak a terület elcsatoláshoz, miért pont így húzták meg a határokat, és mit szóltak mindehhez a nemzetiségek? Végül arra a kérdésre kereste a választ, hogy száz év elteltével, mi a teendőnk. Szerinte kevés csupán évente megemlékezni.
– Építsünk kapcsolatokat. Építsünk kapcsolatot a határon túl, elsősorban magyarokkal, de nem feltétlenül csak magyarokkal. Változó, persze, a fogadókészség, de jó lenne minél többet beszélni, beszélgetni, jobban megismerni, megpróbálni megérteni egymást. És építsünk kapcsolatot a tájakkal, a városokkal is. Sokszor csak beszélünk ezekről a területekről és városokról, de nem ismerjük őket. Sokkal jobban fogunk kötődni hozzájuk, ha megnézzük személyesen is őket – vélekedett dr. Pintér György.
Végül Szesztay Ákos, végzős váci piarista diák szavalatát hallhatták az egybegyűltek. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.

VPK