Néhány gondolat a karanténfáradtságról

A világjárvány alaposan „átrendezte” eddig megszokott életünket. Nem mozoghatunk szabadon, sok tekintetben elszigetelődtünk egymástól, ráadásul legtöbbünkben nagy a bizonytalanság, hiszen nem tudjuk, mindez meddig fog tartani.

Az izolációs és az ahhoz társuló bizonytalanság negatív érzelmeket válthat ki, szorongást, félelmet, szorongást, „sötét” gondolatokat, sőt akár agressziót is.

Ám szerencsére igen sok jó példát látunk arra, hogy ebben a nehéz helyzetben sincsenek magukra hagyva az emberek. Az önkormányzat munkatársai mellett Gödön is szakmai és civil szervezetek aktivistái, segítőkész emberek sora áll mellénk.

Nem árt tudnunk, hogy ebben a veszélyhelyzetben a rugalmas alkalmazkodóképesség ‒ szaknyelven a reziliencia ‒ kulcsszerephez juthat. Világszerte és így Magyarországon is az a tapasztalat, hogy az emberek többsége rendelkezik ezzel a potenciállal, képes a bajban is gondoskodni magáról és a családjáról, vagy akár a tágabb környezetéről.

Mindezekkel együtt a társadalmi izoláció, a koronavírus-járvány és a vele járó bizonytalanság okozta félelmek hosszabb távon valamennyiünket súlyosan érintenek, nem csupán az egyedül élő időseket. A bizonytalanságtól való félelem minden félelmek legrosszabbika, ezt viseljük el a legnehezebben. A kimerültség érzése szintén a bezártság miatti szorongásunk következménye lehet.

A társadalmi távolságtartásra vonatkozó előírások hatása paradox: egyrészt alapvető a szerepük abban, hogy a járvány egyelőre nem lett súlyosabb, másrészt sokan éppen a sikerességük miatt fogják ‒ majd a járvány lecsengése után ‒ megkérdőjelezni, hogy egyáltalán szükség volt-e rájuk.

A címben említett karanténfáradtság mérsékelhető, ha elfogadjuk a kialakult helyzetet, tudatos (mindennapos gyakorlati és cselekvési) döntéseinkkel törekszünk úrrá lenni azon. Hasznos lehet napi ütemtervet készíteni, amelybe nem árt pihenőidőket iktatnunk.  Érdemes a rendelkezésünkre álló csatornákon (telefon, Skype, videocset stb.) naponta keresni rokonaink, ismerőseink, barátaink társaságát. Ugyancsak fontos a rendszeres testmozgás. De csökkentheti a fáradtságérzést az is, ha „bizakodva tekintünk a jövőbe”: kijelölhetünk célokat, rövidebb és hosszabb távú terveket, amelyek megvalósításához majd a járványciklus után kezdhetünk hozzá.

Végezetül pedig egy jó hír: a motiválatlanság és a levertség a kritikus időszakot követően nyomtalanul eltűnik, ‒ és jó eséllyel vissza sem tér.