Vers esténként a gödieknek

A járványhelyzet, a kijárási korlátozás egy csapással változtatta meg a szokásainkat és a lehetőségeinket. Sok egyéb mellett a kulturális programok látogatásáról is le kell mondanunk. Ám, túl az első csalódáson, az online térben a művészek igyekeztek a segítségünkre azzal, hogy elérhetővé tették produkcióikat az interneten. A teljes színházi előadások, koncertek, virtuális múzeumi séták mellett a gödieknek, csak nekik!, vers is szól, minden este hat körül. És újabban mese is. Pálfai Péter színészt néhány városi eseményről már korábban megismerhették az itt élők.  Hetek óta találkozhatnak versmondásával az egyik legnagyobb közösségi oldalon, a Gödiek elnevezésű csoportban.

‒ Hogyan született meg az ötlet?

‒ Megőrültem a gondolattól, hogy semmit sem tudok tenni a közösségért. 68 éves vagyok, itthon ülök, nem mehetek sehová, mit sem ér az egészségügyi múltam… Aztán eszembe jutott, hogy mi az, amihez értek, és amivel talán mégis tudok adni valamit a gödieknek.

‒  Milyen visszajelzések érkeztek?

‒  Megható visszajelzéseket kaptam, volt, amelyiket tényleg megkönnyeztem. Kiderült, hogy sokaknak jelent valami pozitív dolgot az, amit csinálok. Várják mindennap az új verset, érkezik észrevétel a költőre vagy magára a költeményre, vagy csak egy köszönöm, sokszor pedig egy teljesen független posztban említik meg a versmondásaimat.

‒ Mi adja a lendületet a napi jelenléthez?

‒ A tettvágy motivál. „Helyzet van”, hozzuk ki belőle a legjobbat. Ez a lehetőség a rendelkezésemre áll, és ez így remek dolog. Kicsit félek, hogy mikor unják meg… De egyelőre nincs konkurencia, szóval csinálom szépen estéről estére.

‒ Ki kérte a meséket? Mert miután egy-egy verset akár több százan is láttak, hallottak, beindult az esti mesék sora is…

‒ Győrben élő lányom, Dominika kérte, hogy ha már verset  mondok a gödieknek, meséljek az unokáimnak is. Vannak ugyanis unokáim szép számmal Budapesten és a Nógrád megyei Nőtincsen is. Elővettem hát Micimackó kalandjait, hozzá pedig a szinkronizálások során használt „hangjaimat” is, hogy a szereplők más-más módon szólalhassanak meg. És úgy gondoltam, hogy  az unokáim mellett megosztom mindezt a gödiekkel is.

GK