Tantermen kívüli munkarend – több ezer gödi családot érint az intézkedés

Március közepe óta nem látogathatják a diákok az általános és középiskolákat, valamint a felsőoktatási intézményeket. Szünetelnek a tanórákon kívüli foglalkozások, edzések, a fizikai közelséget hetek óta digitális eszközök útján kell valamilyen módon pótolni. Nagy kihívás mindez a történet valamennyi szereplőjének. Újfajta tanítási módot kell alkalmazniuk a pedagógusoknak, másképp kell az ismeretanyagot elsajátítani, feldolgozni a diákoknak. A szülőkre – különösen az alsós gyermekek esetében – jóval több, az oktatással kapcsolatos feladat hárul. És egyelőre nincs támpont sem azt illetően, hogy ez a helyzet meddig tarthat még.

A gödi oktatási intézmények többsége is igyekezett az első hétvégén átállni az online oktatásra és felkészíteni a tanárokat az új feladatokra. Mint az élet minden területén, egyrészt ebben az esetben is a gyakorlat hozta meg a tapasztalatokat, amelyek alapján csiszolni lehet a rendszert, másrészt kiderült: nagyon eltérőek a pedagógusok digitális területen szerzett korábbi tapasztalatai. Tanárokat, szülőket és diákokat kérdeztünk arról, hogyan élik meg a tantermen kívüli munkarendet. A problémákon és sikereken túl a legtöbben a személyesség hiányát élik meg nehezen, ezt fogalmazta meg a Huzella Iskola fejlesztőpedagógusa is:

Gere Rita: „Igyekszem a gyerekeket nem leterhelni, izgalmas, játékos feladatokat készítek nekik. Tudom, hogy tetszik nekik, de nem látom az arcukat, a megelégedett mosolyukat. A személyes kapcsolatot nem lehet pótolni. Nagyon hiányzik ebből a tanítási formából a pillanatok varázsa, a közvetlen megnyilvánulások lehetősége, az azonnali visszacsatolás. A mosoly, a simogatás, a csevegés.”

Az eltérő digitális ismeretek a tantestületeken belül is tetten érhetők. Egyes munkaközösségekben már évek óta használnak online feladatszerkesztőket, különféle alkalmazásokat, amelyeket a tanulók megismertek az órákon, és már otthon is ügyesen tudják kezelni.

Bereginé Antal Csilla aTermészettudományi munkaközösség vezetője bizakodó abban a tekintetben, hogy a most kényszer szülte megoldások hosszú távon megtérülhetnek majd:  „Az online oktatás bevezetésével a Redmenta.com oldalon írjuk a dolgozatokat is, időkorlátos feladatokkal. Év elejétől Google Classroomokat hoztunk létre az osztályoknak kémia és biológia tárgyakból. Ehhez a kollégák csatlakoztak, vagy létrehoztak saját Google tantermeket. Többen Zoomon online órákat tartunk. A gyerekek lelkesek, a szülők segítőkészek. Rengeteg munka van mögöttünk ebben az elmúlt két hétben. Mindenkinek más feladatot, illetve az előttünk álló hónapok újragondolását jelenti ez a fajta oktatás, de bizonyára mindenkinek a hasznára válik.”

Persze egész más a helyzet az alsó tagozatokon. Marjai Éva tanítónő arról beszélt,hogy a másodikosainak szánt gyakorolni való feladatok mennyiségét bizony nem sikerült elsőre jól belőni. A szülők jelzései alapján módosítottak a rendszeren, és folyamatos a kapcsolattartás a legcélravezetőbb módszerek elérése érdekében: „Egy szerencsénk van a mi osztályunknál, hogy én minden törzsanyaggal végeztem, úgyhogy kiegészítő anyagok vannak, és a begyakoroltatás. Erre ez az időszak nagyon jó.  Nyilván azt is fel kell mérnünk, hogy a gyerekek nem egyformák, van, aki gyorsan halad, neki  plusz feladatot kell kiadni, aki lassabban, arra is másképp kell figyelni. És ott van időszakosan a számonkérés is, olyankor egész nap érkeznek a beszámolók, késő estig. Azért az élőnél nincs jobb, amikor ott vagyunk velük.”

Természetesen nem csak a kicsiknek kihívás az online tanulás. A Piarista Szakközépiskolát is különleges kihívások elé állította a járványhelyzet. Ahogy megfogalmazták: „a diákok tanáraiktól távol vannak, mégis szorosan együttműködve velük. Most talán még inkább tudatosul bennük: egymásra vannak utalva. A tantermeken túl még inkább világossá válik, hogy csak együtt, összekapaszkodva és egymásra figyelve tudnak túlélni, dolgozni, épülni, előre menni.” A gödi intézmények közül egyedül náluk vannak végzős, érettségi előtt álló tanulók. Galsa László igazgató így foglalta össze a felkészülésüket az új oktatási módra: „A távoktatásra való átállás kapcsán két fő célt fogalmaztunk meg magunknak. Elsőként, hogy az online, onlive tanulást eszközként kell felhasználnunk a számunkra oly fontos személyes kísérésben és a diák-szülő-tanár közösségünk egyben tartására, erősítésére. Hiszen úgy gondoljuk, hogy ebben a helyzetben még inkább szükségünk van egymásra. Másrészt arról sem feledkezhetünk meg, hogy végzős diákjaink néhány héttel vannak a vizsgáik előtt, tehát függetlenül attól, hogy mikor és milyen módon lesznek majd az idei érettségi és komplex szakmai vizsgák, őket erőn felül kell kísérnünk, segítenünk a vizsgákra történő felkészülésben.”

Talán az erős egymásra figyelés és a szoros mentori rendszer segítette azt is, hogy kiderüljön, ki milyen nehézségekkel küzd az otthonlét során. „A szakmai képzés egyik nagy kihívása, hogy hogyan segítsük az online térben azokat a fiúkat, akik nehezen boldogulnak a személyes jelenlét nélkül, vagy azokat, akik megijednek a különféle kütyük használatától. Érdekes tapasztalat, hogy sokan közülük mennyire magukra maradtak otthon, és mégsem jellemző rájuk, hogy az osztálytársakkal tartják a kapcsolatot. Nagyon szeretnénk nekik segíteni abban, hogy az iskola tanárai által kiadott feladatok hasznos időtöltésként szolgáljanak nekik, ami oldhatja ezt a magányérzetüket. Nem utolsósorban azt is szeretnénk, hogy az ebben a tanévben előírt tananyag eljusson hozzájuk, és sikeresen befejezzék ezt az évet.” – osztotta meg gondolatait Keller Krisztina a szakmai team vezetője.

Az sem rendkívüli, hogy a pedagógus is kerülhet a másik oldalra – azaz szülőként is látja a távoktatást. Fésűs Viktória tanítónő négy gyermeke három különböző oktatási intézmény tanulója. Bevallása szerint elsőre nagyon nehéznek tűnt, de néhány hét alatt kiderült: nagyon jól is lehet ebben a formában tanulni, és a kapcsolatok is épülhetnek: „A félelmetesnek tűnő online óra fantasztikusan összehozza a gimiseket. Soha nem gondoltam volna, hogy a 16 éves lányom hangosan végigneveti az órát, pedig közben tényleg figyel, halad és tanul! Azt is látom, hogy a természetes súrlódások ellenére  a gyerekeim jobban egymásra hangolódnak, hiszen közvetlenül benne vannak a másik iskolai létében, az egyéni világában. Persze adódnak vicces helyzetek is, mondjuk, ha akkor van a gimnazistának online biológiaórája, amikor a legkisebbemnek szintén online fuvolája van. Na, ez izgalmas, egymás mellett a két szobában. Szóval mindenkinek zenés biológia órája van, talán így majd jobban megy!”

Más családokban előfordul, hogy komoly döntéseket kellett meghozni. Mónikáék úgy döntöttek, hogy az édesanya szünetelteti a munkát, hogy a három gyermek ellátása és az online tanulásban való segítése gördülékeny legyen. A gimnazista már önállóan elvégzi a tennivalókat, de a két búzaszemes kisebbel sokat kell foglalkozni, amellett, hogy az iskola is igyekszik a digitalizációt csak eszköznek használni az otthoni tanulásban: „Jól használható, színes, érdekes tananyagokat igyekeznek küldeni. Nyilván nagyrészt önálló feldolgozást igényelnek a feladatok, de van leírás, szempontsor, és tudnak kérdezni. Nem óriási a tananyag, viszont sok az időkorlátos feladat, muszáj vele foglalkozniuk, nem tudják elhúzni.  A tanárokat szinte bármilyen felületen el tudom érni.  A számonkérés is megoldott. Időkorlátos feladatlapokkal, beadandókkal, napi feladatok pontozásával. Szépen működik.”

Nem mindenki ennyire elégedett. Ildikó is háromgyermekes édesanya, a legkisebb fia érdekelt az egyik gödi általános iskola online oktatásában. Főként az idősebb gyermekek lehetőségeit látva, illetve saját hivatásából eredően, melyben az online kapcsolattartás, oktatás is megjelenik, nagyon hiányolja az interaktivitást.

És vannak olyanok, akiknek kifejezetten besokalltak szülőként az első hetek végére. Munkába járás vagy home office, az idős családtagok ellátása, a háztartás vezetése mellett igazságtalanul nagy tehernek érzik akár csak egyetlen gyermek  ‒ nem beszélve akár két óvodás és egy-két kisiskolás ‒ folyamatos felügyeletének biztosítását és oktatásának rájuk hárult terheit, és ezen talán nincs is mit vitatni.

A gyerekek véleménye is változó:

Levente(15): Van olyan tanár, aki túl sok mindent küld egyszerre, túlzott elvárásokkal, sokszor több az anyag, mint amit egy tanórán vennénk. Vannak, akik lehetetlen időpontokban küldik a feladatokat, ami nem szerencsés. Nagyon hiányzik, hogy bejárjunk az iskolába.

Peti (13): Egyrészt talán könnyebb jobb jegyeket szerezni, másrészt, amit nem szeretünk vagy nem értünk meg magunktól jól, azt hajlamosak vagyunk kicsit tologatni, félretenni, aztán később nehezebb megbirkózni vele. Jobb az órán együtt haladni.

Petra (12): A legjobb ebben az internetes tanulásban is a tavaszi szünet volt eddig!

Mirkó (14): Én már nagyon unom, hogy otthon egyedül vagyok. Nekem nincs testvérem, így még jobban hiányoznak a barátaim, az osztálytársaim. Még jó, hogy tudunk egymással beszélni, játszani a neten. Meg persze megdumáljuk a sulis feladatokat is.

Kitti (10): Nekem jó anyával tanulni, mert ő türelmes. A legjobban azokat a feladatokat élvezzük, amikor például a kertben kell valamit megfigyelni vagy süteményt kell sütni.

Nehéz belegondolni, hogy idén elmaradnak a ballagások és az évzáró ünnepségek megtartása is kétséges egyelőre. Együttműködésre és rengeteg áldozathozatalra van szükség mindenki részéről, hogy az online oktatás eredményes lehessen. Egyes vélemények szerint az időszak, amit most élünk meg, gyökeresen átalakíthatja a jövő oktatását. Majd meglátjuk. Az biztos, hogy az iskolacsengő hangját ennyire még sose várta se diák, se tanár, se szülő, mint napjainkban.

VPK