Bezárult világ

A Társadalomtudományi Kutatóközpont két munkatársa, Messing Vera és Ságvári Bence a 65 éven felüli honfitársaink társas kapcsolatait vizsgálta a veszélyhelyzet első heteiben.

A koronavírus-járvány terjedésének lassítására, illetve megakadályozására az egyik leghatékonyabb módszer a személyes kontaktusok minimálisra csökkentése. A járványügyi adatok szerint a megbetegedés elsősorban a 65 éven felüliekre veszélyes, így nekik a legfontosabb a személyes érintkezések elkerülése. De vajon milyen hatással lehet mindez rájuk nézve?

A már korábban végzett kutatások is feltárták, hogy a társas kapcsolatok leépülése milyen egészségügyi és pszichés következményeket vonhat maga után.

A KSH adatai szerint napjainkban a 65 éven felüliek nagyságrendileg egyharmada, mintegy 600 ezer ember él egyszemélyes háztartásban. Ezt az eredményt a két kutató összevetette a European Social Suervey (ESS) három kutatási hullámának adataival.

A felmérésében részt vevőknek a társas viszonyaikra vonatkozó kérdéseket tettek fel, például: „Mennyire van egyedül?”, „Milyen gyakran találkozik másokkal?”, „Van-e közeli barátja?” stb.

‒ A társasági élet lényege, hogy az embernek valamilyen háztartáson kívüli kapcsolata legyen: kolléga, rokon, barát, bárki, akivel az illető nem él együtt – magyarázta Ságvári Bence. Az eredmények azt mutatják, hogy az érintett korcsoport mintegy 60 százaléka egyáltalán nem, vagy ritkábban, mint havonta él társasági életet, tehát szociális kapcsolatai meglehetősen beszűkültek. (Európai összehasonlításban a magyar idősek kifejezetten zárkózottnak bizonyulnak.)

Az idős emberek a valós társasági életet úgy pótolják, hogy eljárnak otthonról boltba, orvoshoz, lottózóba, fodrászhoz, akár azt is mondhatnánk, hogy „az utcán élnek”. Ezek ugyan nem valódi társas kapcsolatok, de jellegükben hasonlóak azokhoz.

A járvány miatt most sokak számára a kapcsolatteremtésnek ez a lehetősége is megszűnt vagy minimálisra korlátozódott, és ezzel szinte teljes mértékben bezárult számukra a világ. Esélyük sincs arra, hogy személyesen találkozzanak valakivel, hogy valaki szóljon hozzájuk, beszédbe elegyedjen velük. Az egyedül élők körében korábban is magasabb volt azok aránya, akik kifejezetten magányosnak érezték magukat.

Azok az idősek szerencsésebb helyzetben vannak, akiket a családtagjaik korábban segítettek abban, hogy megismerkedjenek az internet nyújtotta lehetőségekkel. Nekik – családtagjaik révén ‒ eleve megvan a szociális hálójuk, amit most megfelelő segítségnyújtás mellett könnyebben ültethetnek át az online térbe.

A járvány mostani szakaszában sok a jó kezdeményezés, a gödi önkormányzat is hatékony segítséget nyújt a rászoruló időseknek az alapvető szükségletek – élelmiszerek és gyógyszerek beszerzése – kielégítésében. A kutatók egyöntetű véleménye szerint azonban emellett fel kell készülni a bezártság pszichés következményeinek kezelésére is.

GK