Otthon, édes otthon – de könyörgöm, minden áldott nap?!

Gyermekeink otthonról tanulnak, élvezik vagy éppen nyűgnek érzik az online oktatást, mi pedig home office üzemmódban igyekszünk megtermelni a GDP ránk szabott részét. Maléth Enikőt, a gödi Németh László Általános Iskola iskolapszichológusát arra kértük, segítsen nekünk, szülőknek eligazodnunk ebben a családunk minden tagja számára új helyzetben.

‒ Mi az, amit ebben az új helyzetben nem árt alaposan végiggondolnunk?

‒ Az elmúlt hetek eseményei és az időről időre bejelentett új rendelkezések által jelentősen átalakult a családok mindennapi élete. Ez a rendkívüli időszak mindnyájunk számára sok új kihívást rejt magában. Fontos átgondolnunk, hogy családként és egyénenként hogyan tudunk alkalmazkodni ehhez a megváltozott helyzethez. Szülőként pedig az eddiginél is több szerepben kell helytállnunk.

‒ Arra kérem, mondjon néhány olyan támpontot, ami segítheti a szülőket abban, hogy minél eredményesebben tudják támogatni a gyermekeket ebben a helyzetben.

‒ Mindenekelőtt merjünk beszélni a gyerekekkel a kialakult helyzetről. Szükségszerű, hogy a gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve közelítsük meg a témát. Teremtsünk olyan bizalmi légkört, melyben a gyermekünk nyíltan felteheti a kérdéseit. A realitást megőrizve, s ezáltal biztonságot sugallva elmondhatjuk neki a bizakodásra okot adó tényeket (például: az egészségügyi dolgozók erejüket megfeszítve küzdenek a vírus ellen, a kutatók pedig az ellenszereken dolgoznak), ugyanakkor a tényleges veszélyekről és a szükséges óvintézkedésekről is beszéljünk. Ide kapcsolódik, hogy mi magunk is hiteles forrásokból tájékozódjunk, ne dőljünk be az álhíreknek. Igyekezzünk határt szabni a hírek olvasásával töltött időnek, és mindenképp kerüljük, hogy a gyerekek társaságában nézzünk híradót, olvassunk híreket. Fontos megértetnünk a gyerekekkel, hogy a félelem és a szorongás teljesen természetes reakciók. Nem szégyellnivaló, ha valaki fél, nem kell, hogy magába zárja az indulatait, az érzéseit.

‒ Reggel megszólal az ébresztőóra, felkel a család. Mi és hogyan történjen velünk a nap folyamán?

‒ Mindenképpen kiemelendő a napirend fontossága, törekednünk kell arra, hogy legyenek fix pontok az otthonlét során is, amelyekhez igazodni tudunk. Ilyen lehet a reggeli ébredés, az étkezések időpontja, a tanulással és a munkával töltött órák keretezése, közös családi idők kijelölése, hiszen a közös térben töltött idő nem feltétlen jelent minőségi együttlétet is. Tartsunk családi kupaktanácsot, beszéljük meg a meglévő szabályokat, és ha szükséges, közösen alkossunk újakat. Ha a gyermek eddig kevésbé vett részt a ház körüli tevékenységekben, vonjuk be őt is. Amellett, hogy így megoszlanak az amúgy is megsokszorozódott feladatok, ez jó alkalom lehet arra, hogy a gyerekek elfoglalják magukat, időt töltsenek velünk, miközben új készségeket sajátíthatnak el.

‒ Több szülő jelezte, tart attól, hogy gyermeke túl sok időt tölt a számítógépe előtt, ki tudja, milyen oldalakt böngészve…

‒ Valóban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy bár számos előnyük van a digitális eszközöknek, a megnövekedett online jelenlét miatt kiemelten fontos valamilyen módon szűrni a gyermek számára elérhető tartalmakat. Valamint az iskolai konfliktusok is áttevődhetnek a virtuális térbe (cyberbullying – az internetes zaklatás jelensége). Kommunikáljunk a gyerekekkel, és biztosítsuk őket arról, hogy bármiről beszélhetnek velünk.

‒ Mit jeleznek az online oktatás első napjainak, heteinek tapasztalatai?

‒ Az imént elmondottak mellett azt mutatják, hogy a szülők, a pedagógusok és a gyerekek is erőn felül teljesítenek ebben az embert próbáló helyzetben. Ez a fajta elhivatottság és kötelességtudat nagyra becsülendő és szívmelengető, azonban, ha valaki ilyen intenzitással veti bele magát a feladatokba, hamar túlterhelődhet. Fontos felhívnunk egymás figyelmét arra, hogy nem elvárás, főként egy krízishelyzetben a tökéletesség. Törekedjünk arra, hogy elég jól átvészeljük a megpróbáltatásokat, de ne várjunk magunktól lehetetlent. Fogadjuk el, ha hibázunk ezekben az új helyzetekben, amíg kialakul az új szokásrend. Még nem látjuk világosan, meddig fog tartani ez az állapot, igyekezzünk tehát tartalékolni a saját erőforrásainkat is.

‒ Mit tegyünk, hogy ne szürküljünk bele az otthon töltött hétköznapokba?

‒ Bár bizonyos szórakozási lehetőségek megszűntek, számos alternatíva kínálkozik, amivel színesebbé tehetjük az otthon töltött időt, oldhatjuk a felgyülemlett feszültséget. Erős a szakmák közötti összefogás, nagyon sok az online, ingyenesen hozzáférhető, otthon is végezhető mozgásformákkal, kulturális ajánlatokat nyújtó, játékötletekkel, stresszoldással foglalkozó tartalom. Ha szükségét érezzük, igénybe vehetünk önkéntes alapon történő pszichés megsegítést is.

Azonban ebben a még formálódó periódusban nem beszélhetünk univerzális igazságokról, nem lehet a tanácsokat minden családban egyformán érvényesíteni, meg kell találnunk, hogy mit és hogyan tudunk hasznosítani abból a sok információból, ami a rendelkezésünkre áll.

Végül fontos kiemelni, hogy igyekezzünk megőrizni a kreativitásunkat, a humorérzékünket, és meglátni a helyzet pozitív oldalát is. A társas támasz elengedhetetlen, így figyeljünk, vigyázzunk egymásra! Tartsuk a kapcsolatot családtagjainkkal, barátainkkal, élve a technika adta lehetőségekkel.

Walter Béla