Önkéntes kutyasétáltató program

A Minden Állatért Alapítvány (MINDA) munkájának középpontjában a bajba jutott állatok megsegítése áll. A mostani veszélyhelyzet idején a szervezet a Gödön élő idős kutyatartókra is gondolt, és útjára indított egy önkéntes kutyasétáltató programot, amelyre az érdeklődők az Alapszolgáltatási Központ telefonszámán ‒ (06 27) 532-136 ‒ jelentkezhetnek. Az alapítvány alábbi tájékoztatása emellett minden kutyás gödi lakos számára is hasznos tudnivalókat tartalmaz.

A járványhelyzetre való tekintettel az önkéntes kutyasétáltató program kidolgozása során két fő szempontot vettünk figyelembe: a gazdik és az önkéntes sétáltatók egészségének megóvását, továbbá a sétáltatás alatt a kutyások és a velük találkozó emberek, illetve állatok biztonságát.

Javasoljuk, hogy az állatmenhelyeken alkalmazott gyakorlatnak megfelelően a kutyasétáltató önkéntesek alsó életkori határa a betöltött 18. életév legyen, felső korhatára pedig a járványhelyzetre való tekintettel 60 év. Amennyiben a sétáltatási segítséget kérő időskorú lakos bevásárlási segítséget is igénybe vesz, javasoljuk, hogy az emberi érintkezések számának minimalizálása érdekében a sétáltatást és a bevásárlást vállaló önkéntes ugyanaz a személy, vagy egyazon háztartásban élő személyek legyenek. Csak olyan ebek sétáltatását javasoljuk, akik lemozgatása feltétlenül szükséges (például lakásban élő ebek).

Előkészületek

• Ismerjük meg sétapartnerünk tulajdonságait: a személyes találkozást nélkülözve, telefonon vagy e-mailen kérjük meg a gazdit, hogy mutassa be kutyája személyiségét, kihangsúlyozva, hogy mire kell odafigyelnünk a séta során. Ilyen jellemző lehet például a kutya viszonya más ebekhez (például minden kutyához oda akar rohanni), macskákhoz (például minden macskát meg akar kergetni), emberekhez (például fél a botos/szakállas/szemüveges emberektől, hajlamos nekik odakapni), zajokhoz (például, ha hangosan felbőg mellette egy motor, azonnal menekülni kezd), hogy felkészülhessünk a meglepetésekre.

• Tervezzük meg az időpontot: a kutyák szeretik a rendszerességet. Törekedjünk arra, hogy mindig azonos időpontban menjünk sétáltatni, optimálisan akkor, amikor a kutya eddig is sétálni indult.

• Gondoskodjunk a szükséges eszközökről: vigyünk magunkkal saját pórázt (hozzuk és vigyük, a póráz ne kerüljön a gazdihoz, hogy ezáltal se jusson a védett személy környezetébe semmilyen kórokozó), és kutyapiszok-gyűjtő zacskókat (optimálisan: biológiai úton lebomlót). Ha a kutya agresszív más kutyákkal, nyakába/pórázára kössünk sárga kendőt/szalagot, hogy a többi kutyás figyelmét erre már messziről felhívjuk.

• Tervezzük meg az útvonalat és az időtartamot: a séta hossza minimum 20-30 perc legyen. Olyan útvonalat válasszunk, amin lehetőségünk lesz a kutyapiszkot az erre a célra kihelyezett gyűjtőedénybe dobni.

• Kutyaegészség: a jó idő közeledtével ébredeznek a különböző kutyabetegségeket terjesztő paraziták, mint például a kullancsok és a szúnyogok, de a séta alatt kutyánk akár bélférgességet is szerezhet. A sétáltatás előtt tájékozódjunk, hogy mikor és milyen parazitamentesítő szereket kapott a kutya.  Ha ezek hatóideje lejárt, segítsünk a gazdinak, hogy gondoskodhasson az újabb védelemről. Tájékozódjunk a kutya egészségügyi gondjairól is (például allergia, epilepszia, cukorbetegség stb.), hogy egy esetleges rosszullét ne érjen minket váratlanul.

Mire figyeljünk a séta alatt?

• Pórázcsere: a gazdi környezetébe kerülő kórokozók számának csökkentése érdekében a séta megkezdésekor pórázcserével vegyük át a kutyát.

• Szocializáció: csak olyan kutyát vigyünk sétálni, akitől mi magunk nem félünk, akinek fizikai erejével egy esetleges kutyapánik esetén is elbírunk, és aki emberekkel nem agresszív.

• Pórázon tartás: akármennyire jól nevelt is sétapartnerünk, se köz- se külterületen ne vegyük le róla a pórázt, ne sétáljon/fusson/játsszon póráz nélkül. A póráz nélküli sétáltatás mások és kutyánk veszélyeztetésével járhat.

• Találkozás más emberekkel: kutyánkat rövid pórázon tartva gátoljuk meg, hogy más embereket összeugráljon, megszagoljon vagy megnyaljon, akkor is, ha a kutya ezt csak szeretetből teszi, és akkor is, ha ez a másik embert nem zavarja. Kerüljük el annak lehetőségét is, hogy a járókelők kutyánkat megsimogassák vagy jutalomfalattal megetessék. Különösen fontos ez gyerekek esetében, akiket kutyánk szeretetből is könnyen fellökhet, arcon nyalhat, megijeszthet.

• Találkozás más kutyákkal: ugyan nagyon vonzó és szórakoztató más kutyásokkal összeállni. és a kutyákat közösen játszatni, de ezekben az időkben ezt ne tegyük, – kerüljük más emberekkel és más állatokkal a fizikai közelséget és érintkezést.

• A sárga szalagos kutya: ha olyan kutyát látunk, akinek pórázán sárga szalag van, az azt jelenti, hogy az adott kutya nem kedveli mások társaságát (félelemből, bizonytalanságból, rossz beidegződésekből agresszívan viselkedhet). Tartsuk ezt tiszteletben és kerüljük el őt.

• Területvédő kutyák: legyünk tekintettel a saját területüket védő, kerítésen belül csaholó kutyákra. Ne időzzünk hosszasan portájuk előtt (kutyánk figyeli viselkedésünket, ha ő is odamenne „acsarkodni”, ne hagyjuk. Idővel, ha kutyánk látja, hogy ez az inger számunkra semleges, utánozni fogja a viselkedésünket, és őt se fogja tovább izgatni). Semmi esetre se hagyjuk, hogy a két kutya elérhesse egymást: a kutyák nagyon csúnya sérüléseket okozhatnak egymásnak kerítésen keresztül is.

• Fél szemünk legyen mindig a kutyán: bármilyen megbízható, fegyelmezett, jó sétapartner is a kutyánk, figyeljünk rá, mert soha nem tudhatjuk előre, hogy érkezik-e egy olyan váratlan inger (zaj, szag vagy látvány), ami kizökkenti az addigi nyugodt viselkedéséből, és ha nem vagyunk erre felkészülve, akár ki is ránthatja kezünkből a pórázt.

• Szimatolás vagy falatozás: engedjük sétapartnerünknek, hogy kedvére kiszimatolja magát, de ne engedjük, hogy beleigyon a pocsolyák vizébe, vagy bármit felegyen a földről.

• Kisdolgok / nagydolgok: vigyázzunk környezetünk tisztaságára, és óvjuk meg más tulajdonát. A kan kutyák nagyon szeretnek jelölgetni, de senki se örül annak, ha házfala, autója, facsemetéje ilyen öntözésnek van kitéve. Csak olyan helyen engedjük kutyánkat vizelni, ahol az felszívódik, és nem jelent egészségügyi kockázatot a közösségre. A kutyagumit minden esetben szedjük fel (legjobb a biológiai úton lebomló kutyapiszok-gyűjtő zacskó), és bekötözve dobjuk egy erre a célra kijelölt hulladékgyűjtő edénybe.

Minden Állatért Alapítvány