Nyár a télben

kiállítás

Benk Katalin festőművész

A fenti címmel március 10-éig volt megtekinthető Benk Katalin festőművész kiállítása a József Attila Művelődési Ház emeleti termében. A tárlatot február 14-én kollégája, Gebora István nyitotta meg, Hajdan Vali előadóművész közreműködésével.

Vihar előtt a Dunán

‒ Ön több helyütt hobbifestőnek nevezi magát. Miért?

‒ Azért, mert nem a festészet a főfoglalkozásom. Újpesten, iskolás éveim alatt Gábor Béla festőművész tanár foglalkozott velem, de jártam a Derkovits Körbe is, ahol Nagybányai Nagy Zoltán festőművésztől rajzolni és festeni tanultam. Ő kapacitált arra, hogy jelentkezzek a képző- és iparművészeti gimnáziumba, de a szüleim azt sulykolták belém, hogy két lábbal kell állni a földön, a „művészkedésből” nem lehet megélni. A Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségiztem, majd a SOTE EFK Intézetvezető Szakán szereztem diplomát. Több mint húsz éven át a gyógy-idegenforgalom területén, majd az ÁNTSZ Pest Megyei Intézeténél ‒ mint regionális vezető ‒ szakfőtanácsosként dolgoztam. E munkám mellett szerkesztő-riporterként az MTV-nél is külsőztem néhány évig.

Indulóban

‒ Megfogalmazható-e valamiféle ars poetica?

‒ A munkáimmal gyönyörködtetni szeretnék. Tárgyuk lehet bármi, ami megihlet. A festményeim színharmóniáját, technikai megoldásait mindig a bennem lévő érzelmek, az éppen akkor megfogalmazódó képi ábrázolási mód dönti el. Igyekeztem egyéni stílust kialakítani, sajátos képeket alkotok, mert nem akarok „fényképeket” festeni. Ami a vásznaimon megjelenik, nem azonos a külvilággal. Saját benyomásaim vannak a témáimról, a természetet impresszionista, absztrakt formában szeretem megjeleníteni. A festmények mellett készítek grafikákat, vegyes technikával készült képeket, sőt portrékat is, s jelentek meg könyvillusztrációim.

‒ Ön Sződligeten él…

‒ Újpesten nőttem fel, s a szüleim 1960 környékén vásároltak telket Sződligeten. E csodás Duna-parti településre sokat jártam kisgyerekként, és már akkor megszerettem a vidéki létet. A szüleim nyaralót építettek, amit haláluk után megörököltem, és nyugdíjba vonulásunkkor a férjemmel úgy határoztunk, építkezésbe fogunk és végleg kiköltözünk a családi házunkba. Ez tizenhat évvel ezelőtt történt. Gyakran járok Gödre, tavasztól őszig szinte naponta kerékpározok végig a Duna-parton, s jó néhány kedves barátom lakik az önök városában.

Minden véget ér

‒ Szívesen szállok vitába önnel a hobbifestő titulusról, hiszen gazdag életművét számos kiállításon láthatta a műértő közönség.

‒ Eddig több mint hatvan tárlaton szerepeltem, s ezek bő harmada önálló kiállítás volt. Legközelebb májusban Bécsben, a Collegium Hungaricumban egy nemzetközi kiállításon láthatóak majd a munkáim. S igaz az is, hogy tagja vagyok több művészeti társaságnak. Büszke vagyok arra, hogy meghívtak Gödre, és bemutatkozhattam a József Attila Művelődési Házban, amit ez úton is köszönök Szabó Zsuzsa igazgató asszonynak és kedves munkatársainak.

W. B.