Iskola koronavírus-helyzet idején

Jó gyakorlatok és kihívások a „középmezőnyben”

Általános iskolai tanárként, két (különböző intézménybe járó) középiskolás és egy általános iskolás gyerek édesanyjaként már az első hétvégén viszonylag széles rálátásom lett a „digitális oktatás” nehézségeire és örömeire egyaránt. Megfigyeléseim ugyanakkor nem érvényesek minden körülmények között – együttműködő, odafigyelő, valamelyest ráérő szülőket és valamilyen fokú „kütyüellátottságot” feltételező helyzetben működnek csak, és a gyerekek életkora is nagy különbségeket okoz. Írásom nem alkalmazható a mélyszegénységben, de a gödi iskolák és iskolások nagy többségének hasznos lehet.

Jó tanácsok általánosságban (tanároknak, diákoknak, szülőknek):

• Ez egy új helyzet mindenkinek, tehát adjunk időt magunknak a beletanulásra, fogadjuk el az esetleges melléfogásokat, ne törekedjünk a tökéletességre. Most mindenki tanulóvá vált, a tanár és a szülő is. Ha két hét, amíg kialakul a gördülékeny rendszer, az már jó. Legyünk türelmesek! És gondoljuk át, mi a legfontosabb ebben a krízishelyzetben: biztosan nem az, hogy egy nap alatt tökéletesen menjen a távoktatás!

• Az önálló tanulás hatékonyabb (lehet), és sokkal nagyobb differenciálást tesz lehetővé, mint a normál rendszer. Nem szükséges, hogy egy-egy tanórát pont 45 percnyi feladattal töltsünk ki. Nézzük a jó oldalát a helyzetnek: az egyéni tanulási tempó végre maradéktalanul érvényesülhet. És érdemes teret adni az önállóságnak! Természetesen minél idősebb a tanuló, annál inkább igaz ez.

• Tanárként ne adjunk túl sok feladatot, ne a legjobbakra méretezzük az időkeretet. Adjunk „szorgalmit”, de az ne legyen kötelező!
Diákként örüljünk, hogy annyi időnk van rá, amennyire szükségünk van. Ha gyorsak vagyunk, használjuk ki a felszabaduló perceket plusz gyakorlásra, a témához kapcsolódó önálló információgyűjtésre ‒ vagy plusz pihenésre.
Szülőként ne erőltessünk több feladatot, akkor se, ha a gyerekünk hamar végzett, és ne sürgessük, ha több időre van szüksége.

• Ne gondoljuk, hogy az összes tanulási időt gép előtt kell tölteni. Vannak munkafüzetek, tankönyvek továbbra is, lehet rajzolni, kreatívkodni is. És itt az alkalom, hogy a diákok megtanuljanak főzni, ablakot mosni vagy gereblyézni (ezzel átvállalva kicsit a szülőkre háruló terhekből).

• Ne görcsöljünk rá az értékelésre (jegyek). Egyelőre fogalmunk sincs, meddig tart ez, és milyen új jogszabályok íródnak. Ne aggódjunk emiatt előre. Minden napnak elég a maga baja.

• A szülőknek (főleg a kisgyerekeseknek) a legnehezebb, mert most a home office, vagy a munka és a háztartás mellett sokkal többet kell foglalkozniuk a tanítással. Fontos, hogy a tanárok ne terheljék őket a szükségesnél nagyobb mértékben!

• Ne ültessük a gyerekek egész napra a képernyő elé! Továbbra is fontos a valóságban végzett tevékenység, a mozgás, az olvasás. Minél kisebb gyerekről van szó, annál inkább igaz ez!

• Mindannyiunknak hiányzik a személyes kapcsolat. Időnként osszunk meg magunkról pár mondatot, egy képet, küldjünk el egy kedvenc klipet a többieknek. Gondoskodjunk arról, hogy a fizikai távolság minél kevésbé válasszon el minket egymástól! Szükségünk van egymásra, most még inkább, mint „békeidőben”.

Informatikai kérdések:

• Ha van is a családban számítógép, valószínűleg kevesebb, mint ahány embernek szüksége volna rá. Hogy be lehessen osztani, fontos, hogy olyan feladatok legyenek többségben, amelyeket szabad időbeosztás alapján lehet megoldani. A videokonferencián tartott órák számát emiatt, illetve sávszélességi problémák miatt is érdemes korlátozni. (Az utóbbi okán a képet is érdemes inkább levenni.)

• A világcégek kapacitása (Google, Microsoft) lényegesen nagyobb, és jobban bővülhet, így ezekre alapozva nagyobb az „ellátásbiztonság”. A Kréta az év végi jegybeírásokkor is akadozik, ezért – bár naplózásra, hivatalos üzenetváltásra továbbra is ez áll rendelkezésre – érdemes más platformot használni a napi feladatkiosztásra, -beszedésre.

• A közösségi oldalakat és a pedagógiai témájú blogokat elárasztották az ajánlott platformok, applikációk, egyebek. A kapcsolattartásra is rengeteg csatorna választható. Ne vesszünk el ebben a bőségben!

Példák jobb és rosszabb megoldásokra:

• „Kreatív káosz” ‒ Mindenki olyan csatornán kérdez, küldi a tennivalókat és kér számon, amelyet ő választ. Ez eleinte gyors és kényelmes, aztán a tanárok sem tudják számon tartani majd, melyik diák mit küldött vissza, vagy ha igen, akkor az komoly adminisztrációt igényel. A diákoknak folyamatosan ellenőrizniük kell az e-mail, Facebook, Viber, Kréta stb. accountjukat. Ha „kontaktórák” esetén a pedagógusok nem tartják magukat az iskolai órarendhez, akkor ütközések is lehetnek, ha tartják, akkor csak a családok számítógépes kapacitása jelentheti a problémát, az, ha egyszerre több testvérnek kellene videokonferenciáznia.

• Napi egy e-mail az osztályfőnöktől ‒ Az összes pedagógus az osztályfőnöknek küldi el a másnapra szánt „anyagot”, legyen az bármi: tankönyvi feladat, link, videokonferencia időpontja. Ez majdnem ugyanannyi szabadságot tesz lehetővé a szaktanároknak, de a diákok könnyebben számon tudják tartani a tennivalóikat. Az osztályfőnökre ró némi plusz feladatot, de ez nem beláthatatlan mennyiségű (az elkészült feladatok egyenest a szaktanároknál landolnak).

• Virtuális tantermek – „soft” és „hardcore” verziók ‒ A Google és a Microsoft megoldása egyaránt ingyenes az oktatásban részt vevőknek, és mindkettő használható teljesen felhőalapon is, de mivel én csak a google classroomot ismerem, alapvetően erről lesz szó. Valószínűleg a Microsoft szinte pontosan ugyanilyen. Teljesen mindegy, milyen programok vannak telepítve az otthoni gépeken, egyetlen böngészőprogramra van csak szükség hozzájuk (és persze internetkapcsolatra).

  • „Soft” verzió, virtuális tantermek ‒ A tanárok a saját Google-fiókjukhoz hozzák létre a tantermeiket (tárgyanként és osztályonként külön-külön, például 7.b matek), a diákok pedig a saját Google-fiókjaikat használják (vagy regisztrálják frissen). Az iskola összesíti és elküldi a diákoknak (osztályonként és tárgyanként) a tantermek kódjait, amelyekbe azok egyenként bejelentkeznek.
    Mindenki (tanár és diák) egy nagyon jól rendszerezett felületen látja az összes tárgyát és tennivalóját, a feladatok kiosztása, beküldése automatikusan nyilvántartódik, a chatfelületek lehetővé teszik a kapcsolattartást, de közben nem keverednek és vesznek el az információk.
    A tantermekben gyakorlatilag korlátlan a szabadság – a platform által felkínált formákon kívül bármilyen applikáció, videó, oldal linkje is megosztható, tehát a már megszokott online tanulási formák továbbra is alkalmazhatók.
  • „Hardcore” verzió, virtuális iskola ‒ Az iskola saját Google Suits domaint hoz létre. Ez, ha nincs meg eleve, eltarthat pár napig, mert a Google-nak vissza kell igazolnia a kérést. (Van gimnázium a környéken, ahol ez régóta működik, ott ez nem gond.) Az iskola hozza létre és küldi ki az e-mail-címeket a tanárok és a diákok részére is, valamilyen logikus kódrendszer szerint (például  16bkp@godiiskola.hu a 2016-ban indult b osztály Kovács Pistije). Ebben a rendszerben a tanárok töltik fel a tantermeiket diákokkal (mivel a kiosztás módja egyértelmű, sokkal könnyebben, mintha össze kellene vadászni az e-mail-címeket), és a végeredmény szinte ugyanaz, mint a „soft” verzióban. Viszont a közös naptár, közös tárhely sokkal könnyebbé teszi a feladatok összehangolását, a tanárok együttes munkáját.

Biztos, hogy bármennyi hasznos tanácsot kapunk és fogadunk meg, a következő napok, hetek nem fognak túl gördülékenyen menni. Ne essünk kétségbe! És foglalkozzunk a gyerekekkel nem csak a tananyag szintjén! Ez a helyzet nekik is szokatlan, akár félelmetes is lehet. Nyugtassuk meg őket, vigyázzunk rájuk. Ha kicsik, vegyük elő a meséket, hallgassunk együtt zenét, süssünk közösen sütit, vegyük elő a társasokat, csináljuk együtt, amit szeretünk, vagy találjunk ki új dolgokat. A nagyokkal lehet könnyebb, lehet nehezebb, de bármilyen „undok” kamaszunk van, ne feledjük el, hogy szüksége van ránk, akkor is, ha nem ezt mutatja.
Ami pedig az iskolát illeti: sokan, sokat szidják a rendszert, és nem alaptalanul. Ez a kényszerű átállás jót is hozhat: ha kiderül, hogy így is lehet tanulni, az komoly változásokat hozhat arra az időre, amikor újra kinyitnak a tantermek. És akkor már csak az élmény- és projektalapú, csapatmunkát igénylő, kooperatív módszereket kell hozzátennünk, hogy megérkezzünk a 21. századi oktatásba.

Hlavács Judit