A kommunizmus áldozataira emlékeztek a gödiek az Örök tél című film közös megnézésével

megemlékezés

A filmvetítés után Bodnár Zsuzsa (balra) és Hegyi Valéria osztották meg gondolataikat a megemlékezés résztvevőivel

„Talán azok a történelem legsötétebb foltjai, amikor bizonyos kifacsart ideológiák mögé bújva rendeznek tömegmészárlásokat, vagy korlátozzák az emberek szabadságát, vagy keltenek gyűlöletet egy-egy népcsoport ellen” – kezdte ünnepi köszöntjét Vajda Viktória képviselő, a Humánügyi Bizottság elnöke. Túl sok seb tátong a történelmi emlékezetünkön, amelyek gyógyírra várnak, és ehhez a szónok szerint két dolgot lehetne tenni a jövőben: feldolgozni a bennünket ért sérelmeket kibeszéléssel, elbeszéléssel – ahogy például a Gödi Almanach köteteiben is elolvashatóak egyes történetek. Másrészt mindent meg kell tenni azért, mondta Vajda Viktória, hogy ezek a torz eszmék még egyszer ne érvényesülhessenek a világban, ne határozhassák meg többé az emberiség történetét. Nem lehetséges csak gyűlölettel, csak valami ellen létezni, mert mindannyian szeretni születtünk erre a világra. A történeteket azért kell újra és újra elmesélni ‒ ha a bűnökre emlékeztető hegek meg is maradnak –, hogy azok feldolgozhatóvá váljanak.

Az emlékezők együtt nézték meg az Örök tél című filmet. A történet azt dolgozza fel, ahogy a második világháború végén málenkij robotra hurcolták el a szovjetek egy sváb falu munkaképes nőit. A háromhetes kukoricatörés helyett több ezer kilométeres távolságba szakították őket az otthonaiktól, több évre, és szénbányában végeztettek velük kényszermunkát. Az alkotás azt mutatja be, hogyan lehet fizikailag és lelkileg, ép ésszel kibírni a teljes mértékben reménytelennek tűnő helyzetet, az embertelen körülményeket, a fizikai teljesítőképességet meghaladó követelményeket. Több százezer embert hurcoltak el kollektív büntetésként az Ukrajna területén lévő GUPVI lágerekbe. Azokat, akiknek sikerült hazatérniük, némaságra ítélték, – még a szabadulásuk után sem beszélhettek a velük megesett szörnyűségekről. Sok esetben éppen ezért a saját családjuk sem tudta, hogy miket éltek át.

Vajda Viktória, a Humánügyi Bizottság elnöke mondott megnyitóbeszédet

Bodnár Zsuzsa történelem‒esztétika szakos tanár és Hegyi Valéria könyvtárvezető a vetítés után rengeteg, a filmmel és a film által kiváltott érzésekkel kapcsolatos gondolatot osztott meg az érdeklődőkkel. Felidézték, hogy Gera Marina a legjobb színésznőnek járó Emmy-díjat kapta alakításáért. A film rendezője, Szász Attila a legjobb rendező díját hozta el 2018-ban a montreali filmfesztiválról, és maga a film ugyanebben az évben a legjobb európai tévéfilm lett. A forgatókönyvet Köbli Norbert írta. A vetítés után a jelenlévők elmondták, hogy a film rengeteg család történetének állít emléket, és párhuzamot vontak a kommunizmus gödi áldozatainak megismert családtörténeteivel is. Részleteket olvastak fel a Gödi Almanach vonatkozó kötetéből – a szívszorító, tragikus sorsok „a szomszédunkból” még átélhetőbbé tették a film mondanivalóját azok számára is, akik esetleg fiatalabb koruk miatt nem éreztek korábban személyes érintettséget. A beszélgetés vezetői buzdították a jelenlévőket, hogy ha szeretnék, meséljenek saját történeteikből.

A Gulág gödi áldozatainak történetét bemutató kötet megvásárolható a városi könyvtárban

Schiller László gyermekkori emlékeit osztotta meg édesapja elhurcolásáról és hatéves fogságáról. Elmesélte, hogy miután Recskről Budapestre került, ő gyerekként hordta hetente a csomagot apjának az Andrássy út 60-ba. Felolvasta édesapja fogságból írt egyik levelét, és felidézte azt is, hogy milyen érzés volt, amikor egy este, 1953-ban, a szürkületben a házuk udvarán újra megláthatta az édesapját.

Hegyi Valéria arról beszélt az est végén, hogy a városi könyvtárban terveznek egy olyan alkalmat, ahol a kommunizmus ismert gödi áldozatairól (jelenleg 48 személy nevét ismerik, de közel 70-re teszik a teljes létszámot) lehetne beszélgetni azokkal, akik még emlékeznek rájuk, illetve azokkal, akik szeretnék megismerni a történeteiket.

VPK