Mág Tamás műtermében

interjú

Mág Tamás

A Magyar Kultúra Napján, január 22-én a 2019-ben elhunyt gödi festőművész, Mág Tamás posztumusz elismerésként megkapta a Göd Város Alkotó- és Előadóművész Díjat. Az elismerést a díjátadón felesége és lánya vette át. Az alábbiakban egy 2015 tavaszán készült interjút adunk közre, hogy felidézzük a sokak által szeretett, és emberként, alkotóként egyaránt nagyra tartott művész alakját.

Burton upon Trent (Anglia) – Fő utca

– Mikor ébredtél rá arra, hogy a festészet több lehet a számodra, mint egyszerű kedvtelés?

– Világéletemben a művészet és minden vele kapcsolatos dolog érdekelt, de a festészetben teljesedtem ki igazán. Nagyapám volt az, aki a leginkább ösztönzően hatott rám, és értékelte még a legapróbb alkotásaimat is. Ő hívta fel a szüleim figyelmét arra, hogy művészeti pályára tereljék az életemet. Nagyon hálás vagyok neki és a szüleimnek, hogy mindvégig támogattak ebben.

– Melyik alkotásod a legkedvesebb számodra?

– Nem tudnék egyet sem kiválasztani, mindegyik kedves a szívemnek, ugyanis minden festményem egyedi alkotás. Sokszor ezért is nehéz megválni tőlük.

– Van jellegzetes technikád, amivel dolgozol?

– Számtalan technikával dolgozom, minden művészeti irányzatot, ami izgalmas számomra, kipróbáltam és kísérleteztem velük. De igyekeztem mindig az igazi, tiszta és őszinte világot ábrázolni, ugyanis ezt érzem a legközelebb magamhoz. A munkáimon keresztül próbálok közel férkőzni az emberek lelkéhez.

– Impresszionista festőként kik inspiráltak téged a legjobban?

– Olyan gazdag az impresszionisták világa, hogy nem tudnék név szerint bárkit is kiemelni. Nem tartom magam kimondottan impresszionista festőnek, bár nagyon közel áll a szívemhez ez a stílus. Jómagam arra törekszem, hogy a lényeget fessem, a saját művészeti szabadságom szerint.

– Mióta is élsz Gödön?

– Tavaly volt huszonöt éve. Hosszú idő…

– Tudatosan választottad Gödöt otthonodnak?

– Ide kaptunk befogadást egy kedves rokonunk révén 1987-ben, és két év múlva sikerült áttelepülnünk Erdélyből. Örültünk, hogy Magyarország hivatalosan is befogadott engem és a családomat. A kezdet nehéz volt, de a gödi lakosok szeretete átsegített bennünket ezen, s új barátokra találtunk. Megismerkedtem az itthoni művészvilág tagjaival is, akiknek szintén sokat köszönhetek. Az ittteni táj az első perctől kezdve inspirálóan hatott rám. Ne feledjük, hogy Göd a Dunakanyar kapuja.

– Apropó! Szoktál a szabadban festeni, vagy inkább a műtermet részesíted előnyben?

– Szívesen kijárok festeni, évszaktól függetlenül. Ami inspirál engem, azt megfestem. Sajnálom, hogy mindig egyedül megyek, s nem találok egy művészkollégát, aki elkísér…

– Honnét meríted az inspirációt a képeidhez?

– Függetlenül attól, hogy milyen idő van, felpattanok a biciklimre és járom a várost. Aztán hirtelen feltűnik valami különleges, és ha megtetszik, azt megfestem. Magától jön minden, az emberek, a tájak, a hangulat, egy jó pohár bor, bármi, ami inspirálhat.

– Ahogyan elnézlek munka közben, roppant nyugodt vagy. Az ecsetek és vásznak világában egy festő élete mennyire lehet izgalmas?

– Miért, az íróké mennyire az a szobájuk magányában? Onnantól kezdve, hogy az ecsetet a kezembe veszem, az elsőtől az utolsó ecsetvonásig, a festés minden pillanata izgalommal tölt el. Egy mesevilág hangulatában érzem magam. Ilyenkor kizárok mindent, ami körülvesz.
Szeretném ezt a belső világomat másokkal is megosztani. Az alko­tásaimmal igyekszem kifejezni a gondolataimat. Ha újra kellene kezdenem, semmit sem változtatnék meg. Hálás vagyok a családomnak, hogy mindvégig kitartottak mellettem, és támogattak az utamon. Elsősorban a feleségemnek, Ildikónak tartozom köszönettel, aki biztosította számomra a nyugodt családi hátteret.

Csabai Márk

A táj dicsérete

Mág Tamás 1952-ben született a partiumi Nagyváradon. Tanulmányait az ottani Zene- és Képzőművészeti Középiskolában kezdte, ahol festészetet, grafikát és szobrászatot tanult. A művészeti szabadegyetemen Mottl Román grafikusművész tanítványa volt.
Az 1970-es évek közepétől számos galéria adott otthont egyéni kiállításainak. Jellegzetes színvilága és mesteri technikája gyors elismerést szerzett neki.
Feleségével és két gyermekével 1989 februárjában települt át Magyarországra. Göd lett a második otthona, szeretett itt élni. Munkái hamar ismertté váltak a hazai művészeti életben is.
Főként tájképeket és utcarészleteket festett. Különösen a régi házak és udvarok ihlették meg, melyek emlékét meg akarta menteni az utókor számára. Festményein líraisággal ábrázolta az erdélyi, a magyar, az olasz és a francia tájat. Bravúros mesterségbeli tudással és az impresszionizmusra jellemző ecsetkezeléssel teremtette meg képeinek összetéveszthetetlen, egyedi világát. Munkái neves magángyűjtemények megbecsült darabjai idehaza és külföldön. Művészetében a tradíciók tisztelete éppen úgy jelen van, mint a kísérletezési vágy. A modern magyar tájfestészet hagyományaira építő festőnemzedék egyik legmarkánsabb, legmeghatározóbb képviselőjét tiszteljük benne.

(w)