Soha ne adjuk fel az álmainkat!

Vásáry André Fotó | László Zoltán (Philip)

Egészen rendkívüli hangi adottság, külföldi és hazai fellépések sora, otthonosság a legkülönbözőbb zenei műfajokban, három arany- és egy platinalemez. Akár egy keresztrejtvény fősorának a meghatározása is lehetne. Nos, ki fejti meg? Nagy sikerű gödi koncertjét követően Vásáry Andrétól kértünk interjút.

– Sűrű decembere volt. Adventi hangversenykörútja során 14-én lépett fel Gödön, ahol telt házas koncertet adott a József Attila Művelődési Ház színháztermében. Milyen dalok szerepeltek a műsoron, és milyen volt az est hangulata?

– A koncert gerincét a 2010-ben megjelent Ünnep című lemezemen hallható karácsonyi dalok adták. A klasszikus örökzöldek mellett komolyzenei darabokat is énekeltem, persze a műsor összeállításakor mindenekelőtt az ünnepvárás hangulatát igyekeztem megidézni. Nem először léptem fel az önök városában, és ezúttal is nagyon jól éreztem magam a színpadon. Reményeim szerint a közönség is ugyanígy érzett. A tapsokból és a koncert utáni visszajelzésekből legalábbis erre következtetek.
Szeretek két elhangzó dal között beszélgetni a közönséggel, anekdotázni, s ezt a gödi publikum is jól fogadta. A családias hangulatú színházterem amúgy is garanciája az ilyenfajta kapcsolatteremtésnek, Szabó Zsuzsa igazgató asszony és munkatársai pedig nagy szeretettel fogadtak, amit utólag is köszönök nekik. Szép emlékeket vihettem magammal a gödi koncertről.

– Hogyan és miért jutott el Bostonba?

– Annak idején nem volt elegendő pénzem arra, hogy odautazzak meghallgatásra, ezért egy magnókazettát küldtem el a bostoni Zeneművészeti Egyetemre, amely annak alapján felajánlott nekem egy ösztöndíjat. Elsőre fel sem fogtam, hogy ez micsoda dicsőség és mekkora lehetőség a számomra. (Azóta, persze, tudom.) Előtte már megnyertem idehaza a miskolci operaversenyt, és ez adta a bátorságot ahhoz, hogy a világ egyik legrangosabb zeneművészeti egyetemén próbálkozzam. Egy évet töltöttem Bostonban. Egyébiránt 2019 májusában fejeztem be a tanulmányaimat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem miskolci karán. Ezzel teljesítettem azt a korábbi fogadalmamat, hogy a történelemtanári diplomám mellé szerzek egy zeneművészetit is.

– Előadóművészi repertoárja rendkívül széles. Szinte találomra sorolom: felkérés a bécsi Staatsopertől, Von Kalb szerepe az Ármány és szerelemben a Nemzeti Színházban, Mary Sunshine a Chicago című musicalben, de szívesen tesz kirándulást a crossover zene világában, ahogy otthon van a könnyű­zenében és a filmzenében is. Tavaly tavasszal – saját produkcióban, saját átdolgozásban és rendezésben – Siófokon színre vitték Mozart Figaró házassága című operáját, amelyben ön Cherubino szerepét énekelte. Talán nem tévedek, ha első férfiként a világon. Tartogat-e meglepetéseket rajongói számára az idei esztendő?

– Úgy gondolom, hogy mindazokba a zenei műfajokba, amelyeket szerettem volna kipróbálni, tehát az operába, az operettbe, a musicalbe, a könnyű­zene különféle ágaiba az elmúlt évek során sikerült belekóstolnom. Idén, ha szabad így fogalmaznom, a már meglévő repertoárral telik meg a koncertnaptáram. Ám, ha már rákérdezett, foglalkoztat a gondolat, hogy a jazz műfajában is kipróbáljam magam. Jazz dalokat énekeltem már korábban is, de a terveim között szerepel egy kiadósabb kirándulás a jazz rendkívül csalogató világába. De ez egyelőre maradjon a kettőnk titka.
Ráadásul a meglévő feladataim „egész embert kívánnak”, gondolok itt mindenekelőtt a székesfehérvári Vörösmarty Színházban futó Chicagóra, amely tavaly elnyerte az év legjobb zenés előadásának járó Színikritikusok Díját.

– Ön élete fontos részének tartja a társadalmi szerepvállalást. Mi vezette ehhez a döntéshez?

– Számomra oly magától értetődő az elesettek, a rászorulók segítése, hogy a kérdést fel sem kellett tennem magamnak. Hosszú évek óta rendszeresen lépek fel főleg gyerekek, illetve környezeti katasztrófák károsultjainak javára rendezett jótékonysági koncerteken. Az Európai Önkéntesség Éve keretében nagy örömmel tartottam rendhagyó énekórákat középiskolás diákok számára, zenei pályafutásom fontosabb állomásainak bemutatásával azt az üzenetet közvetítve feléjük, hogy tartsanak ki elhatározásaik és céljaik mellett, soha ne adják fel az álmaikat, a zene pedig legyen fontos része az életüknek.
Nagy állatbarát vagyok, ezért a jövőben szeretnék ezen a területen is minél többet segíteni. Decemberben meghívtak Tatabányára, a Tappancs Alapítvány karácsonyi rendezvényére, ahol fantasztikus élmény volt látnom, hogy milyen elhivatott emberek dolgoznak az állatmenhelyeken. Őket a mindennapok hőseinek tartom.
A beszélgetésünk adta alkalmat szeretném felhasználni arra, hogy felhívjam a figyelmet a felelős állattartás fontosságára. Azt kérem mindenkitől, hogy lehetőleg a menhelyekről válasszanak maguknak cicát vagy kutyust, persze előtte alaposan végiggondolva mindazt, amit ez jelent, hiszen egy-egy bizalmunkba fogadott kis állat hosszú évekre meghatározza a mindennapjainkat. Segíteni lehet élelemmel, egy-egy menhelyi kutya rendszeres sétáltatásával vagy akár az adónk egy százalékának felajánlásával is. Ezt a fajta szerepvállalást szeretném erősíteni mindenkiben a jótékony célú koncertjeimen is.

Walter Béla