„Long Time Gone” – Élőzenés hippiest

Gier Gabriel, Csikós László, Baraczka Gergő és Horváth István a hippi-esten

Gier Gabriel vetített képes előadása a könyvtárban

A hippimozgalom az évek számát tekintve meglehetősen rövid időszakra korlátozódik, ám az annyira sűrű, hogy egy a mozgalmat bemutatni hivatott előadás leginkább képek felvillantásával és a korszak emblematikus zenéinek megidézésével képes a jelenbe varázsolni azt. Az eseményről szóló beszámoló főként azért nehéz, mert az est rendkívül felszabadult hangulatát szavakkal visszaadni lehetetlen. Az erről lemaradóknak kárpótlásul egy igen érdekes történetet elevenítünk fel az elhangzottakból.

Noha rendezvényünk a Woodstocki Fesztivál 50 éves évfordulójához kapcsolódott, valójában előzménytörténetet kaptunk, amelynek csúcs- és egyúttal végpontja Woodstock. Az előzetes beharangozó szerint a sikeres Kerouac-program logikus folytatása a 60-as évek hippikultúrájának szentelt műsor.
A hippikultúra képviselői az akkori fiatalok, méghozzá jellemzően közép­osztálybeli, túlnyomó részt egyetemi hallgatók. A hippimozgalom az 1960-as évek elején az Egyesült Államokból indult útjára, s onnan terjedt el szerte a világban. A hippi szó valószínűleg az angol hipsterből ered, amely kezdetben a San Franciscó-i Haight-Ashbury körzetébe költöző embereket jelölte. A hippik a Beat Generation ellenkultúra értékeit örökölték, saját közösséget alkottak, saját törvényekkel, pszichedelikus rockzenét hallgattak, a szexuális forradalom követőivé váltak, tudatmódosító szereket használtak, hogy felfedezzék e szubkultúra alternatív oldalát.
A kivonulás a gyűlölt fogyasztói társadalomból, a szexuális szabadság hirdetése, a kábítószer-fogyasztás lépten-nyomon felidézett elemei a mozgalomnak, a távolabbi múltba tekintve viszont ez utóbbi kapcsán néhány jóval kevésbé ismert adalékkal szolgált Gier Gabriel. A második világháborúban mindkét oldalon „bevetették” az amfetaminokat, a harctéren kiváló hatásaiknak köszönhetően elűzik a félelmet, tompítják az éhségérzetet, extrém módon növelik az éberséget és az állóképességet. Ma már mindenfajta amfetamin esetében tudjuk, hogy magas a függőség kialakulásának és a káros mértékű használatnak a kockázata, ezt azonban az 1940-es években még elutasították a szakértők.
Az első dokumentált amfetamin-túl­adagolásos eset Aimo Koivunen finn katona története, aki fegyver és élelem nélkül, szervezetében 30 adag amfetaminnal pár nap alatt 400 kilométert tett meg sífutással a tundrán, miközben nem aludt, folyadékként havat, ételként fenyőfa-hajtásokat fogyasztott.
A hippimozgalom a vietnami háború idején zajlott. A békét és szeretetet hirdető hippik magától értetődően háborúellenesek voltak, de tiltakozásuk soha nem torkollt erőszakba. 1964-ben volt az első jelentősebb tüntetésük a vietnami háború ellen. 1967-ben a San Franciscó-i Golden Gate parkban zenés tüntetéssel léptek fel a toleranciáért és a békéért. Ez az esemény vezetett a híres, három napig tartó Woodstocki Fesztiválhoz, amely 1969. augusztus 15-én vette kezdetét White Lake-ben, egy 600 holdas farmon. (Az esemény azért viseli ezt a nevet, mert először Woodstockban szerették volna megtartani a szervezők, ám az nem biztosított a rendezvény számára megfelelő helyet.) A szakadó eső ellenére félmilliós tömeg gyűlt össze. A fesztivál idején engedélyezték a kábítószer-árusítást, ám emiatt félő volt, hogy az óriási tömeg megfékezésére nem lesz elég a kiküldött rendőrosztag. A három nap alatt azonban semmiféle rendbontás nem történt. A farmot viszont utóbb az okozott felfordulás miatt katasztrófa sújtotta területként aposztrofálták.
A 60-as évekből mindmáig legmaradandóbbnak az akkoriban született zenei produkciók bizonyultak. Az est során fellépő zenészek: Baraczka Gergő, Gier Gabriel. Horváth István és Csikós László olyan előadók és együttesek számait játszották – igen színvonalasan –, mint Bob Dylan, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Simon & Garfunkel, a Doors és a Rolling Stones. Egy különleges hangszert is megismertünk, a Csikós László által megszólaltatott cajont.
Van-e tovább élő örökségünk a hippikultúrából? Nyilván a mi korunk problémáival és kihívásaival árnyaltan, de a zöldmozgalmakban, a fogyasztói társadalom értékrendjének megkérdőjelezésében, a különbözőségekkel szemben tanúsított toleranciában, a férfi-nő egyenrangúságról folyó diskurzusban fellelhető ennek a kultúrának a hagyatéka.

Hegyi Valéria