Családi koncert a Búzaszem aulájában

Holló Mátyás és Holló Aurél Fotó | Wagner Sára

A Belépés családostul által szervezett komolyzenei programsorozat keretében esztendők óta közönsége lehetünk azoknak a családi koncerteknek, amelyeken világjáró művészcsaládok lépnek fel Gödön. 2014-ben volt az első alkalom Pászthy Júliával és két gyermekével, Karosi Júliával és Karosi Bálinttal, valamint a Fassang László‒Rohmann Ditta házaspárral, s még ugyanezen a nyáron a második, a Lachegyi és a Holló családdal. 2015-ben Rohmann Imre zongoraművész és lánya, Rohmann Ditta gordonkaművész adott koncertet a Búzaszem Iskola aulájában, a következő évben Várjon Dénes és felesége, Simon Izabella zongorajátékában gyönyörködhettünk. 2017-ben Klukon Edit, Ránki Dezső és fiuk, Ránki Fülöp ült zongorához. Idén novemberben a Holló család Arensky, Bach, Breuer, Cangelosi, Golijov, Haydn, Kreisler és Koshinski műveit szólaltatta meg a Búzaszem Iskola telt házas aulájában. A nagy sikerű koncert után Holló Aurél Kossuth-díjas ütőhangszeres művésszel beszélgettünk.

Szabó Judit Fotó | Suha Péter

‒ Ön hogyan került kapcsolatba a Belépés családostul ötletgazdájával, a városunkban 2002 óta zenei és sporteseményeket szervező Wagner Lászlóval?

‒ Laci olyan egyszemélyes intézmény, akivel minden Gödön élő muzsikus előbb-utóbb kapcsolatba kerül. Ő nagy zenerajongó, erős személyes inspirációval megáldva, hallatlanul széles rálátással a hazai kamarazenei életre.

‒ Megkockáztatom, nem utolsósorban a családi kötődései révén.

‒ Valóban. Talán nem mindenki tudja az olvasók közül, hogy Laci nővére, Wagner Rita is muzsikus, a Zeneakadémia Kamarazene Tanszékének tanára, s nem mellesleg Rados Ferenc felesége.

‒ Aki viszont a magyar zeneoktatásban számít egyszemélyes intézménynek…

‒ Valamennyi tanítványát lehetetlenség volna felsorolni, a névsor Ránki Dezsőtől, Kocsis Zoltántól, Schiff Andrástól Szokolay Balázsig és Várjon Dénesig tart. Kamarazenei órái máig legendásak. Ám, visszatérve városunkhoz, Wagner László igazi hiánypótló tevékenységet folytat Gödön: évente öt-hat klasszikus zenei hangversenyt szervez, ráadásul mindez egyedül az ő személyéhez és a családjához kapcsolható. És szerencsére Gödön megtalálta azt a közönséget, amelynek a kamarazene szintén fontos; szakmabelieket és műkedvelőket egyaránt. A koncertünkön nagy öröm volt látni a barátainkat, ismerősöket és ismeretleneket, akik értő füllel, szeretettel hallgattak bennünket. Otthonosan éreztük magunkat, felszabadultan játszottunk.

‒ Arra kérem, hogy röviden mutassa be nekünk a november 23-i családi koncert fellépőit.

‒ Jóllehet négytagú család vagyunk, Eszter lányunk már abbahagyta a fuvolázást. A legutóbbi családi koncertünkön, 2014-ben még ő is fellépett velünk. Feleségem, Szabó Judit komoly kamarazenész múlttal rendelkezik. Alapítótagja volt az Auer Vonósnégyesnek, játszott a Budapesti Fesztiválzenekarban, majd a méltán világhírű Keller Vonósnégyes tagjaként koncertezett két évtizeden keresztül, amelynek nevéhez jó néhány fontos lemezfelvétel is fűződik. Csellószólam-vezető volt a Concerto Budapestben, tagja a Central European String Quartetnek, a Zeneakadémián pedig kamarazenét tanít.
Jómagam az Amadinda együttes tagja vagyok 1991 óta. Játszottam a Budapesti Fesztiválzenekarban, a TEA együttesben, felléptem Presser Gábor néhány koncertjén is. Tanítok a Bartók Béla Konzervatóriumban, időnként zenét is írok, hangszerelek. Judittal együtt játszunk az UMZE Kamaraegyüttesben.
Matyi fiunk itt, Gödön Stefán Tivadarnál kezdett ütőhangszereken tanulni, a Drums ütőegyüttesben is játszott, most én tanítom. Ő is muzsikusnak készül, kitűnő adottságai vannak a zenéhez, és nagyon ambiciózus: országos és nemzetközi versenyekről is hozott már díjakat.
Bauernfeind Éva volt a kamarakoncert negyedik fellépője, aki korrepetitor kollégám a konzervatóriumban, és zenei versenyeken többször elnyerte már a legjobb zongorakísérőnek járó díjat. Rendkívül kedves és szimpatikus egyéniség, aki nagy örömmel vállalta a közös zenélést.

‒ A házi muzsikálásnak komoly tradíciói vannak, valamikor fontos eseménye volt a polgári szalonoknak. Vajon napjainkban is él még ez a hagyomány?

‒ Zenészcsaládokban ez ma is természetes. Meggyőződésem, hogy ha családtagok muzsikálnak együtt, akik erősen kötődnek egymáshoz, a házi muzsikálás egyfajta megerősítése lehet a kapcsolatuknak. Mi például egy-egy próbán keveset beszélünk, mert azonnal értjük egymás elképzeléseit, zenei szándékát. A közös kamarazenélés kitűnő alkalom arra, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz. Talán nem véletlen, hogy a közelgő karácsonyra is gondolok, amikor azt mondom, hogy vannak pillanatok az életünkben, amelyekről nem beszélnünk kell, hanem közösen megélni azokat.

W. B.