„Az orgona olyan, mint egy királynő”

A hangszerjavító mesterek hamarosan végeznek a munkával, és nem sokkal az ünnepek után a felsőgödi katolikus közösség használatba veheti a felújított sípos orgonát

Hamarosan befejeződnek a felsőgödi katolikus templom sípos orgonájának üzembehelyezési munkálatai. A sípok hangolásakor beszélgettünk a két hangszerjavító mesterrel, Kurucz Róberttel és Rieth Józseffel.

‒ Hogyan kerültek kapcsolatba az orgonával?

Rieth József: Amikor gyermekkoromban ministráns voltam, mindig felfelé tekintettem, az orgona irányába. Megtanultam rajta játszani. Elvégeztem a kántorképzőt, a Zeneakadémiát, majd programozni kezdtem. A muzsikusság és az informatika között ingadoztam, és szerettem bütykölgetni is.

Kurucz Róbert: Én is ministránsként találkoztam először a hangszerrel. A családban volt egy harmónium, amit még a nagyapám vett. Azon kezdtem orgonálni tanulni. Aztán elvégeztem a kántorképzőt. A szüleimnek nem volt túl sok pénze, kénytelen voltam orgonát építeni magamnak. Így született meg az első elektromos orgonám. Aztán készítettem a testvéremnek, meg még néhány embernek. Most már 86 orgonánk van, amiből 7 hibrid, azaz sípok is szólnak és virtuális (digi­talizált) síphangok is. Ilyen a felsőgödi orgona is, ez a nyolcadik.

‒ Hol ismerték meg egymást?

K. R.: Amikor Mátyásföldre költöztem, a templomban megkértek, hogy legyek segédkántor. Jóska ott segédkántor volt, és hétvégenként váltottuk egymást. Mindig az volt az álmom, hogy az orgonahangot valahogy szintetizáljam és bevigyem a lakásba. Egy japán honlapon láttam az ötletet, ahol egy villamosmérnök-hallgató azokat az alapokat fektette le, amit mi részletesen kidolgoztunk és azóta továbbfejlesztettünk. Ebből alakult ki az orgonam.hu. Amikor az egyik misén Jóska orgonált és én is ott voltam, megkérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve orgonát építeni. Volt, mert Jóskát két dolog tudja igazán lekötni, az orgona és a számítógép.

R. J.: A lelki egészségem érdekében éppen nagyon nagy szükségem volt rá, hogy valami érdekes munkát végezzek, de nem akartam, nem tudtam felmondani a munkahelyemen. Robi lényegében teljesen ismeretlenül szólított meg. Annyit tudott rólam, hogy ott orgonálok, ugyanazon a padon, ahol ő, de nem ismertük egymást mélyebben. Egyszer csak odajött hozzám, hogy van-e kedvem vele orgonákat építeni. Így kezdtük el, teljesen egyértelműen a Jóisten indítására akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.

‒ A lelki élményhez nagyon hozzá tud adni egy jól megszólaltatott orgona.

K. R.: Véleményem szerint a misén a plébános után a második legfontosabb a kántor és az orgona. Egy jó kántor és a jó orgona együtt csodákra képes.

R. J.: A zene, az éneklés minden másnál könnyebben emeli a Jóistenhez a lelkünket. Ezért meggyőződésünk, hogy nagyobb szükség van jó orgonára és kántorra, mint szép szobrokra. Azzal szoktuk biztatni a plébánosokat: ha jó orgonájuk van, az vonzza a jó kántort is.

‒ A felsőgödi sípos orgona felújításánál mi volt a legnehezebb feladat?

K. R.: Amikor először megszólaltattuk, a legijesztőbb az volt, hogy arányaiban tíz hangból hat nem szólt. A teljes membránozást ki kellett cserélni, mert ki voltak szakadva. A hangszer szinte reménytelen állapotban volt. Amikor ezt megtettük, az orgona a szelepek újraszabályozásával egészen tisztességesen kezdett működni. Jelenleg a legnehezebb feladat a hangolás, mert több mint 900 nagyon öreg síp van benne, ezért ez a munka nagy koncentrációt és türelmet igényel. Tulajdonképpen nem restauráljuk az orgonát, hanem megszólaltatjuk. Ez a felújítás arról szól, hogy a meglévő felújított virtuális orgonához hozzákapcsoljuk a régi sípos orgonát egy digitális trakturával. Megszólaltatjuk, és igyekszünk kijavítani az összes hibás hangot.

‒ Mi a következő lépés a hangolás után?

R. J.: Most télen csak egy alaphangolást végzünk el, tavasszal újra felhangoljuk és szabályozzuk az orgonát.

K. R.: A hőmérsékletváltozás hatására a sípok elhangolódnak. Igazából minden nagyobb hőmérsékletingadozáskor hangolni kellene, de erre a legtöbb helyen nincs pénz. Az orgona minden egyes sípja egyedi megszólalású hang, és mindegyik szabályozható, ezért újra is hangolható. Most arra lesz szükség, hogy a kántor sokat használja a hangszert, hogy előjöjjenek a rejtett hibák, hiszen harminc éve nem volt használatban, és most az új üzembe helyezés miatt be kell járódnia. Az orgona olyan, mint egy királynő: igényes, bonyolult lélek, törődni kell vele, de ha hozzáértő „simogatja”, akkor gyönyörűen „énekel”.

‒ Milyen érzés, amikor elkészül az orgona és megszólal?

R. J.: Ilyenkor azt szoktuk mondani, hogy nem is adjuk oda, mert annyit dolgoztunk vele, és kezdjük élvezni a hangját. Büszkeség, öröm, jóleső érzés, ami kárpótolja az embert minden bosszúságért, a sok fárasztó munkáért.

K. R.: A legfelemelőbb érzés az, amikor azt látjuk, hogy másoknak nagy örömet okoz. Javaslom mindenkinek, hogy csináljon olyat, aminek mások nagyon örülnek. Az alkotói érzés olyan energiákat szabadít fel az emberben, amilyet semmilyen földi dolog nem képes létrehozni, csak maga a Jóisten.

Vida-Szabó Emese