Az adventi koszorúk története

A koszorúkészítés hagyománya a 19. századi Hamburgig nyúlik vissza, amelynek közelében Johann Hinrich Wichern evangélikus lelkész egy árvaházat vezetett. Az első maga készítette adventi koszorúval a rábízott gyermekeknek azt kívánta szemléltetni, hogy milyen hosszú is az a szent idő, amelynek során felkészülhetünk Jézus születésének megünneplésére.

1839-ben a lelkész a koszorút egy szekérkerékből alkotta meg. Huszonnégy gyertyát helyezett rá: húsz kicsi pirosat és négy nagyobb fehéret. A piros gyertyák a hétköznapokat, a fehérek a vasárnapokat jelképezték. Huszonnégy napon át minden este meggyújtottak rajta egy-egy gyertyát.

Szenteste valóságos fényárban fürdött az árvaház. Wichern lelkész adventi koszorúja a következő esztendőben megjelent az evangélikus templomokban is.

A katolikusok közül elsőként a kölniek gyújtottak gyertyát a koszorúikon, a múlt század húszas éveinek közepén. Ezek már hasonlítottak a ma ismerthez, vagyis négy, a vasárnapokat jelképező gyertya díszítette őket.

Napjainkban már a protestánsok is egyszerűbb, fenyőágakkal ékesített, négygyertyás adventi koszorúkat készítenek. Ám a huszonnégy gyertyából álló koszorúknak is él a hagyománya, főként Németországban, és sokan a mai napig is szekérkereket használnak koszorúalapnak.

A keresztény szimbólumrendszer szerint az adventi koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, a fenyőágak az örök reményt, a gyertyák pedig a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét.

(w)