Növénymentés és környezetvédelem

A Gödi Növénykedvelő Klub vezetőjével, Csécsi Teréziával a növénymentésről és más programjaikról, vállalásaikról beszélgettünk.

Csécsi Terézia a Gödi Növénykedvelő Klub vezetője

‒ Mikor és hogyan került kapcsolatba a növényekkel?

‒ Amennyire csak vissza tudok emlékezni, mindig is szerettem a növényeket. Figyelgettem, termesztgettem, szeretgettem őket. Agrármérnöki végzettségem is van, de nem dolgoztam a szakmában, illetve csak a kertemben hasznosítom a tudásomat.
A növény egyenlő az élettel, mert növény nélkül nincs élet, tehát meg kell becsülni az adományait. A növényt esszük, isszuk, nézzük, szagoljuk, energiapótlásra használjuk. Szerencsések vagyunk, hogy itt, Gödön az uralkodó szín a zöld, ami az idegrendszernek is jót tesz.
Tagja voltam a gödi Kertbarátok Klubjának, de úgy gondoltam, hatékonyabb lenne egy növénykedvelő klubot létrehozni. Ebből az ötletből született meg a Gödi Növénykedvelő Klub. Szerintem egy ekkora város elbír két hasonló tematikájú csoportot.

‒ Mikor vannak a klub összejövetelei? Milyen témákkal foglalkoznak ezeken az alkalmakon?

‒ Minden hónapban az első és a második csütörtökön este 18-tól 20 óráig jövünk össze a művelődési házban. A Facebookon 300 tagunk van, de igazán aktív tagok csak 15-20-an vagyunk. Szeretnénk bővülni, úgyhogy aki kedveli a növényeket, szereti az újdonságokat és szívesen csatlakozna hozzánk, keressen minket személyesen a klubnapokon, vagy a Facebook-oldalunkon (Gödi Növénykedvelő Klub).
A közeljövőben a mikrozöldekkel fogunk megismerkedni, azokból smoothie-t készítünk, szárazvirág kötészetet tartunk, beszélünk egyes gyomnövények gyógynövényként való használatáról, újdonságokat mutatunk be. Szeretnénk a gyermekeket is bevonni a kertészkedésbe, ezért terveink szerint jövőre is szervezünk nekik növényfelismerést a különböző városi rendezvényeken.

‒ Honnan és milyen szempontok alapján szerzi be az újdonságokat?

‒ Tagja vagyok a Kertszövetségnek, illetve a neten keresgélek. Számomra a legfontosabb szempont, hogy ne kelljen permetezni. Az egzotikus növényeket, ilyen például a malabár spenót, az egérdinnye, a perui földi cseresznye, nem bántják a poloskák, a levéltetvek és a gombák, ezért egészségesek maradnak. Hagyományos konyhakerti növényeket nem termelek, mert a sárgarépát vagy a krumplit meg tudom venni a piacon vagy a zöldségesnél, de ezeket az érdekességeket nem.

‒ A város több pontján növénymentő ládákkal találkozhatunk. Milyen céllal helyezték ki azokat?

‒ Október elején öt ládát raktunk ki a három vasútállomásnál, a művelődési háznál és a Mosoly ABC-nél. A ládákba bárki elhelyezhet megunt, feleslegessé vált növényt, illetve akinek szüksége van valamelyikre, vagy egyszerűen csak megtetszik neki, ingyen elviheti azokat.
Tartottam attól, hogy nem odavaló dolgok is belekerülnek a ládákba (régi ruhaneműk, egyéb használt holmik), vagy esetleg adománygyűjtő ládának nézik, de pozitív értelemben csalódtam, mert tényleg arra használják, amire szántuk. Aki oda növényt rak be, nemcsak szereti a növényeket, hanem bízik is a másikban, hogy az majd elviszi és gondozni, szeretni fogja. Ezzel kapcsolatban lenne egy kérésem: mielőtt a ládába rakják a növényt, tűzzenek rá egy cédulát, hogy mi az, mert nem biztos, hogy mások felismerik. Hamarabb viszik el azokat, amiket ismernek. Egyébként október közepén a termelői piacon is tartottunk növénymentést, ahol szintén szabadon lehetett hozni-vinni növényeket.

‒ Önnek nemcsak a növénymentésben van szerepe, hanem a gödi termelői piacon is tevékenykedik.

‒ A piacon október 12-én vezettük be a szatyorkölcsönzést a környezettudatosság jegyében, hogy ne termeljük a szemetet. Ez nem saját gondolat volt, a piac közösségi oldalán javasolták. Ehhez kapcsolódó ötlet a maradék textilek gyűjtése, melyekből újabb szatyrok készülhetnek, így a hulladék anyagok sem kerülnek a szemétbe. Már vannak jelentkezők is a varrásra. Jó lenne, ha valaki, aki ért hozzá, felvállalná a „szatyorgyár” projekt megszervezését. Ha akad, aki szívesen vállalkozna erre, bátran jelentkezzen piaci napon Sáfrán Edina piacfelügyelőnél a Kincsem Udvarházban.

Vida-Szabó Emese