Vidám szemétszedés a Homokszigeten

Civil kezdeményezésre szemétszedést tartottak a Gödi-szigeten, azaz a Homokszigeten. Első alkalommal augusztus 16-án gyűltek össze a lelkes önkéntesek, hogy a sziget déli részén összeszedjék az eldobott, otthagyott vagy a partra vetett hulladékot, majd egy héttel később, augusztus 23-án a sziget északi részét vették célba. Kovács Viktória, a Gödi Jó Arcok Facebook-csoport adminisztrátora volt az esemény főszervezője. Őt kérdeztük a programmal kapcsolatban.

‒ Milyen indíttatással szervezte meg a szemétszedést?

‒ A kiinduló gondolat az a két évvel ezelőtti homokszigeti találkozó volt, amit azért szerveztünk, hogy a való életben is megismerjük egymást, ne csak a Facebookon „beszélgessünk”. Összeszedtük magunk után a szemetet, meg azt is, amit útközben találtunk, de akkor az erdőbe még nem mentünk be. Idén egy valódi szemétszedést szerettem volna megvalósítani, egy kellemes nyáresti sütögetéssel, beszélgetéssel, vicces játékokkal összekötve.

‒ Mit csináltak az összegyűjtött szeméttel?

‒ A Feneketlen-tónál, valamint a sziget északi részéhez közel kihelyezett konténerekbe raktuk a hulladékkal teli zsákokat. Simon Tamás TESZ-igazgatóval egyeztettem a szemét elszállításáról, ők gondoskodtak róla.
‒ Mitől lesz vidám egy szemétszedés?
‒ Volt például férfi lábszépségverseny. A helyezettek apróbb ajándékokat, csokoládét, kekszet, pezsgőt kaptak. A leggyorsabb kezű szemétszedőnk egy üveg bort nyert, amit felajánlott a csapatnak az esti sütögetéshez. Ezektől a játékoktól vidám a szemétszedés, illetve a munka utáni kötetlen beszélgetésektől, a sütögetéstől. Nagyon jó kis csapat gyűlt össze. Ötletelünk, tervezgetünk, újabb és újabb célokat tűzünk ki. A harmadik „felvonást” szeptember 21-én 17 órától tartjuk: a Feneketlen-tó környékét, a Duna-parti sétányt is szeretnénk megtisztítani.

‒ Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a szemétszedés során?

‒ Megállapítható, hogy a sziget déli része lényegesen nagyobb igénybevételnek van kitéve, főként a strandolók által, így ott sokkal több szemetet találtunk. Érthetetlen, hogy ha valaki leviszi magával a vízhez az üdítőjét, a sörét, bármit, miért olyan nehéz az üres flakont a parkolóig visszavinni, hiszen ott már vannak konténerek, ahová ki tudja dobni az összegyűlt szemetet. De az „ottfelejtett” ágymatracra és szőnyegre végképp nem találok magyarázatot.
A Homoksziget Göd egyik büszkesége, egy kis gyöngyszem, amire oda kell figyelnünk, meg kell óvnunk. Nem az a fontos, hogy jogilag kinek a területe, hanem az a lényeg, hogy a miénk! Ezért szeressük és védjük, amennyire rajtunk múlik! Másnak fizetnie kell azért, hogy ilyen helyre eljusson, nekünk meg csupán a papucsot kell felvennünk és lesétálnunk oda. Úgy gondolom, ez nagy ajándék az élettől, a természettől, ezért jobban kellene értékelnünk. Nagyon bízom abban, hogy akik velünk voltak a szemétszedésen, jól érezték magukat, hiszen ezek az alkalmak valójában nem a munkáról, hanem egy hálás feladatról szólnak: picit visszaadni a természetnek abból, amit valójában ő ad nekünk.

Vida-Szabó Emese