Megpihent az ecset

Búcsúzás

Mág Tamás: Gödi este (részlet)

Szeptember 16-án családtagjai, rokonai, barátai és alkotótársai kísérték utolsó útjára a váci temetőben Mág Tamás festőművészt.

Erdélyben, Nagyváradon született 1952-ben. Az ottani Művészeti Líceumban festészetet, grafikát és szobrászatot tanult, később pedig szülővárosának Művészeti Szabadegyetemén Mottl Román grafikus tanítványa volt. Tudatosan készült a művészi pályára. Már korai munkáit is országos díjakkal ismerték el, első önálló kiállítása pedig 1974-ben volt szintén Nagyváradon, melyet később számos további követett. Festményei ott vannak Románián és Magyarországon kívül ‒ ahová 1989-ben települt át feleségével és két leányával ‒ Japán, Tajvan, Észak-Amerika és számos európai ország galériáiban és magángyűjteményeiben.
A Gödön otthonra lelő festőművész munkáiból az elmúlt évtizedekben idehaza is számos tárlatot rendeztek, egyebek mellett Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Vácon, Jánoshalmán, Izsákon és Szobon. Jellegzetes színvilága és mesteri technikája méltán szereztek elismerést számára a hazai képzőművészeti közéletben.
Évről évre megtartott nyári festőkurzusain növendékeinek azokat a mesterfogásokat igyekezett megtanítani, amelyektől a képek megmozdulnak és életre kelnek. „A világ mindenhol nagyon szép”, mondogatta gyakran. Ez a hitvallása sugárzik munkáiból, hiszen a látott világból merítjük az ihletet, s e látott világot saját érzelemvilágunk teremti újjá.
Most, újranézve munkáit, legkedvesebb témáit, impresszionista tájábrázolásait, mi más juthatna eszünkbe, mint az „Abschrift der Natur”, a természet másolata, jól nyomon követhetően látva alkotói pályájának fejlődéstörténeti dinamikáját. Vagy Goethéhez inkább illő kifejezéssel: a művészi metamorfózis egyes állomásait, ugyanis a festőnek végig kell járnia a saját útját, a személyes stílus kialakításának fokozatait, hogy végül a természetet a maga mélységében, mintegy az emberi természetet is megragadva hozhasson létre tökéletes műalkotást.
Formákat, színeket, fényeket. Hiszen magunknak kell világítanunk, hogy hazataláljunk.

(w)