Megnyílt a gödi termelői piac

Szeptember 7-én megnyílt a gödi termelői piac a Kincsem Udvarházban. A két szervezővel, Sáfrán Edinával, a piac megálmodójával és felügyelőjével, valamint Csécsi Teréziával, a Növénykedvelők Klubjának vezetőjével beszélgettünk.

‒ Honnan jött a termelői piac megszervezésének ötlete?

Csécsi Terézia: A Növénykedvelők Klubjának összejövetelein Edina több alkalommal is felvetette, hogy legyen Gödön piac. Ezzel mindenki egyetértett. Elmentünk különböző piacokra: Nagymarosra, Vácra, Dunakeszire, hogy megnézzük, miként működnek, s gyűjtöttük a tapasztalatokat. Meglepetésünkre igen sok gödi vásárlóval találkoztunk! Az ismeretségi körünkben is érdeklődtünk, lenne-e erre igény. Végül több gödi Facebook-csoportban is kérdezősködtem, és több száz like érkezett a gödi piac megszervezésének ötletére. Markó József polgármestert is felkerestük: az önkormányzat mellénk állt, és biztosította a feltételeket.

‒ Miért pont a Kincsem Udvarház lett a helyszín?

Cs. T.: Eredetileg a gödi vasútállomás melletti elhanyagolt bozótost szemelte ki Edina, de a polgármester úr felajánlotta a Kincsem Udvarházat és annak parkját.
Sáfrán Edina: Három klubtaggal és az önkormányzat képviselőjével bejártuk a területet, és megfelelőnek találtuk: akár a szabadban, akár az épületben is tudnak árulni a termelők, van kút, áram, és a kulturált mosdókban még pelenkázó is rendelkezésére áll a kisgyermekeseknek.

‒ Mi volt a következő lépés?

‒ Cs. T.: Meghívtuk azokat az árusokat, akiket már teszteltünk a különböző piacokon. Most már ők maguk ajánlkoznak, hiszen hallották a hírét a gödi piacnak.
S. E.: Pest megyéből, illetve Göd 40 km-es körzetéből várjuk a termelőket. Első alkalommal 22-en, a második héten már harmincan voltak.

‒ Milyenek az első tapasztalatok?

S. E.: Sokan voltak kíváncsiak a piacra, maguk az árusok sem számítottak ekkora érdeklődésre. Első alkalommal nagyon hamar elfogytak a portékák, így másodszorra már többet hoztak.
Cs. T.: Látszik, hogy a gödiek megbecsülik a kétkezi munkával megtermelt élelmiszereket. Az is érdekes, hogy minden korosztály képviseltette magát.
S. E.: Nagy vonzerő a termelők számára, hogy nem kell helypénzt fizetniük. Asztalok, terítők, víz, áram, mosdóhasználat – itt minden biztosítva van a számukra, és télen sem lesznek kitéve az időjárás viszontagságainak. A vásárlók is szívesen jönnek a finomságokért, s közben ismerősökkel beszélgetnek, senki sem siet. Afféle közösségi tér ez a piac.
Cs. T.: Baráti hangulat alakult ki az eladók és a vevők, illetve a szervezők között.
S. E.: Ezt a szolidaritást, barátságot az árusok között is tapasztalom. Azt gondoltam, hogy a hasonló termékeket árusítók egymás riválisai lesznek. De éppen ellenkezőleg: reggelente megölelgetik egymást, figyelnek a másik árujára, asztalokat adnak kölcsön egymásnak.

‒ Milyen termékeket lehet kapni? Mi iránt volt a legnagyobb érdeklődés?

S. E.: A tejtermékeknél és a füstölt húsoknál állt a legnagyobb sor, de volt kereslet a gyümölcsökre, zöldségekre is. Széles a választék, lehet kapni tejterméket, zöldséget, gyümölcsöt, hurkát, kolbászt, zsírt, szalonnát, tojás nélküli száraztésztát, szörpöt, lekvárt, savanyúságot, gombát, salátát, pisztrángot, dinnyét, kukoricát, vágott csirkét, mikor mit.

‒ Milyen további terveik vannak?

S. E.: Újabb termelőket csak akkor szeretnénk bevonni, ha általuk bővíteni tudjuk a választékot. Jó lenne a gyerekeknek olyan programokat szervezni, ami leköti őket, amíg a szülők vásárolnak.
Cs. T.: Nagy álmom, hogy legyen gombócfőző tanfolyam a piac ideje alatt, mert jó gombócot készíteni kevesen tudnak. El lehetne hívni egy olyan szakácsot, aki ezt megtanítaná az érdeklődőknek. Ehhez hely, eszközök, oktató, érdeklődők és főleg pénz kell. Így lesz kerek, sőt gömbölyű ez a piacos történet!

Vida-Szabó Emese