Ismét ovis sárkány, mert evezni jóóóóó!

Kastély Óvoda

Hogy mit csinál az ember lánya, ha kitör a vakáció? Természetesen pihen és feltöltődik. De mit tesz egy pedagógus, aki imádja a gyerekeket és a Dunát?
Tavaly nagy lelkesedéssel és az újdonság pezsdítő érzésével vágtunk bele Stetina Mónikával A hétfejű sárkány a kastélyban projektbe, amelynek során vasárnaponként óvodás családokat sárkányhajóztattunk ‒ Rabnecz Károly jóvoltából ‒ a Dunán.
Idén ez a kezdeményezés a szülők kérésére folytatódott, és lelkesedésünk ‒ a csuda tudja, miért ‒ még nagyobb lett.
Kéthetente vasárnap reggel gyülekeztek az apróbbak és a nagyobbacskák a Duna-parti faháznál. Minden gyerek tudja jól, hogy a legfontosabb a mentőmellény, a nélkül nem szállhat be a hajóba. És persze kell még evező is, ami hol tempósabban, hol komótosabban húzza a vizet. Megtanulják az ovisok, hogy mit jelent az „elöl a lapát”, és azt is, hogy a dobos az első evezősök ritmusát üti. Megtanulják továbbá, hogy ha nem eveznek, akkor a lapátot tegyék maguk elé, és azt is, hogy a kormányos szava mindenek felett áll.
Látunk gémeket, vadkacsákat, nagy hajókat, pancsolunk, ha kikötünk, és köveket meg csigákat gyűjtünk…
Tulajdonképpen mi, óvodapedagógusok sem tudjuk megmagyarázni, hogy miért várjuk oly türelmetlenül a vasárnapi találkozásokat, csakúgy, mint a gyerekek és szüleik. Azt is csak sejtjük, hogy mi lehet az a varázs, amely mindannyiunkat megbabonáz.
Talán a sok nevetés, a jókedv, az együtt töltött minőségi idő a természetben, de az is lehet, hogy mindez együtt tölti fel a lelkünket.
Egy csónakban evezünk, egymásért, miközben egy sárkány vigyáz ránk. Azt hiszem, ennél nem is kell több.

Huszár Erika,
a Kastély Óvoda Katica csoportjának óvónője