Az operairodalom remekei Gödön is hallhatóak

A színpadon Salgó Tamás, Lukács István, Apagyi Melinda, Bándi Irisz Réka, Viszló István, Kovács Ágnes és Pető József fogadja a tapsokat

Az operák gödi szerelmesei hosszú esztendők óta élvezhetik az Animato Operatársulat koncertjeit. A soron következő, novemberi fellépésük apropóján Lukács István operaénekest, a társulat létrehozóját arra kértük, meséljen az Animato munkájáról.

Lukács István

‒ Mindenekelőtt arra volnék kíváncsi, hogy ön miképpen került az operaénekesi pályára?

‒ Jómagam már a sorkatonai szolgálatom idején a Honvéd Művészegyüttesben énekeltem, majd azt követően húsz éven át a Magyar Rádió énekkarának voltam a tagja. Később csatlakoztam egy olasz‒osztrák szervezésű compagnia di viaggióhoz, amolyan utazó társulathoz, amely két-három hónapos nyugat-európai turnékon szerepelt.
Mindeközben részt vettem egy olyan alkalmi társulat munkájában is, amelynek zöme operaházi tag volt, többségük a kórusban énekelt.
Noha emellett voltak szólóénekesi fellépéseim is, azaz semmiképpen sem panaszkodhattam, mégis támadt egy olyan ötletem, hogy össze kellene hozni egy olyan társulatot, amely az operairodalom népszerűsítésére szerződik. Egy koncert során találkoztam a kitűnő szopránénekessel, Kovács Ágnessel, aki jelenleg is oszlopos tagja az Animato Operatársulatnak. Vele sokat beszélgettünk erről, s egyre többször vállaltunk közös fellépéseket.
Kezdetben az volt az elképzelésünk, hogy különösebb tematikai megfontolások nélkül hívjuk áriaestekre az azokra fogékony gödi közönséget. Ez ügyben megkerestem Szabó Zsuzsát, a művelődési ház vezetőjét, aki az elképzeléseink mellé állt. Próbaképpen, talán 2008 decemberében szerveztünk is egy koncertet, ahol még ketten léptünk fel Ágival. Persze egyre többször gondoltunk arra, hogy milyen jó lenne mellénk egy tenor, egy alt…

‒ Ezek szerint sikerrel jártak, hiszen az Animato Operatársulat immár tizenkét éve létezik.

‒ A társulat magva az a négy énekes, akik valóban már 12 éve jelen vannak a gödi hangversenyéletben. Kovács Ágnes mellett Bándi Írisz Réka (alt), Pető József (tenor), a basszbariton pedig jómagam vagyok. Hozzánk csatlakozik időnként Szilárdi Katalin (szoprán) Viszló István (tenor), Gaál Csaba (bariton) és Jekl László (basszbariton). Az operaestekhez, persze, szükség van hangszeres kíséretre is. Sok évtizedes barátság fűz Salgó Tamáshoz, az Operaház karnagyához, aki a kezdetektől zongorakísérőnk, korrepetitorunk és a társulat művészeti vezetője. Hosszú évek óta létezik egy stabil törzsközönségünk, sőt új vendégek is érkeznek, ám sajnos kevés közöttük a fiatal.

‒ Talán e beszélgetésünket elolvassák majd a gödi művészeti iskolák zenepedagógusai is. Az Animato a kezdetek kezdetén milyen műsorokkal lépett a közönség elé?

‒ Bevallom, az elején voltak félelmeink, hiszen a klasszikus zene nem tartozik a legnépszerűbb műfajok közé, a popzenével és a musicalekkel nehezen veszi fel a versenyt. Legelőször ismert és népszerű operaslágereket tűztünk műsorra. Műsorpolitikánk vezérelve máig az, ami a hasonló társulatokhoz képest talán egyedülállónak mondható, hogy mi nem törekszünk arra, hogy a népszerűség érdekében keverjük az egyes műfajokat.
Nagyon hamar, már a harmadik vagy negyedik koncertünk után átálltunk arra, hogy tematikus hangversenyeket rendezzünk. Az első ilyen 2009-ben, az augusztus 20-ai városi ünnepségsorozathoz illeszkedett, azzal a „munkacímmel”, hogy a szabadság eszméje Verdi Don Carlos című operájában.
Onnantól kezdve tematikus koncerteket adtunk, például zeneszerzők, nemzetek vagy éppen az egyes operák szerint. Emlékszem, volt egy hosszú sorozatunk, amelynek az volt a címe, hogy Az áriáktól a szextettig, melyhez, persze, több énekesre volt szükségünk. De volt bel canto koncertünk, a Verdi bicentenáriumi sorozatunk bő másfél éven át tartott, végigvettük szinte a teljes életművet.
Általában évente három-négy koncertet adunk, melyeknek főpróbája többnyire a Testnevelési Egyetemen van.

‒ Miért pont ott?

‒ Amikor koncertezni kezdtünk, szükségünk volt egy műsorvezetőre. Kezdetben dr. Pavlik Gábor, a Testnevelési Egyetem professzora, nagy zenebarát vállalta ezt a feladatot. Ő egyébként évtizedek óta szervez az egyetemen hasonló zenei esteket, melyeken mi is gyakran fellépünk. Természetes volt tehát, hogy őt hívtuk műsort vezetni. Aztán egyszer egy pesti koncertünkre egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni, s mivel feleségem, Apagyi Melinda is otthonosan mozog a komolyzene területén, vállalta ezt a feladatot, amelyet azóta is szívesen és nagyszerűen lát el.
Nem számoltam össze, de eddig legalább 45-50 koncertet adtunk az elmúlt évek során a József Attila Művelődési Házban.

‒ A soron következő, november 9-ei Operabarátok órájának mi szerepel a műsorán?

‒ Folytatjuk az Operaegyüttesek című sorozatunkat, ezúttal a Bohémélettel. Áriák, duettek, tercettek, recitativók követik majd egymást, ahogyan az az operaszínpadon is megjelenik. Végighaladunk az opera teljes történetén.
Jövő tavasszal három operával folytatjuk, az Álarcosbállal, a Lammermoori Luciával és a Parasztbecsülettel, ősszel pedig az Aida következik.

‒ Felmerült-e annak a lehetősége, hogy egyszer közösen lépjenek fel a Kincsem vonósnégyessel?

‒ Ez részben már megvalósult, ugyanis legutóbbi koncertünkön, mivel a Don Carlos egyik jelenetét cselló kíséri, ezt a kíséretet Bartos Csaba nagy örömünkre elvállalta. A közös munka tehát már elindult. Remélem, lesz ennek folytatása.

Walter Béla