„Mindig azt csinálhattam, amit szeretek”

Gyuris Irént a városvezetés nevében Lenkei György és Csányi József köszöntötte

Bensőséges hangulatú házi ünnepségen május 10-én köszöntötték-búcsúztatták az Alapszolgáltatási Központ munkatársai a nyugdíjba vonuló Gyuris Irént, akitől rövid interjút kértünk.

− Ha kettőnk között marad, elárulom önnek, hogy jómagam is könyvtárosként kezdtem annak idején.
− Ígérem, titokban tartom. Én a Magyar Honvédségnél dolgoztam könyvtárosként, s nagyon szerettem azt a munkát. Édesapám és volt férjem is katona volt, igazán jól éreztem magam a honvédségnél. Ám sorra számolták fel az ottani könyvtárakat, aminek okán pályamódosításra kényszerültem. Hat éven át a polgári védelemnél dolgoztam, ami a mai katasztrófavédelem elődje volt.

− Hogyan került a szociális ellátás területére?
− A mai napig nagy szerencsémnek tartom, hogy valaki javasolta nekem a szociális gondozói-ápolói pályát, amihez azonnal kedvet kaptam. A fővárosban találtam is állást, a szociális ellátás talán legnehezebb területén. Az egyik fővárosi hajléktalankórházban dolgoztam ápolóként. Szörnyen nehéz volt, de nagyon szerettem.
Mivel hajtott a továbbtanulás vágya, beiratkoztam az akkori Győri Egyetem főiskolai karára. Diplomás ápolónő szerettem volna lenni, el is kezdtem az első szemesztert, de a kórházi munkabeosztásom nem tette lehetővé az ingázást.

− Ezért újabb váltásra kényszerült?
− Igen. Dunakeszin lakom, s jelentkeztem a gödi Alapszolgáltatási Központba, pontosabban annak jogelődjébe. Házi gondozó lettem, aztán a családsegítőkhöz kerültem. Időközben fölvettek a Wesley János Lelkészképző Főiskola szociális munkás szakára, melyet munka mellett végeztem el. Maradtam a családsegítőknél. A családsegítő szolgálat, majd a család- és gyermekjóléti szolgálat vezetője és Tóth Ildikó helyettese lettem. Tizennégy évet töltöttem el az intézménynél.

− Sírt május 10-én?
− Nem is keveset. Ildikó összehívta a munkatársakat, ami igazi meglepetés volt a számomra, verses-zenés műsorral készültek. A kollégáim sorra felköszöntöttek, persze hogy sírtam. A város nevében Lenkei György és Csányi József, a Szociális Bizottság elnöke és tagja mondtak köszönetet.

− A gödi verebek azt csiripelik, hogy nem búcsúzott el végleg…
− Most a felmentési időmet töltöm, s mivel idősellátásból is szakvizsgáztam, ősszel visszavárnak szerződéses munkakörbe, az Idősek Napközi Otthonába. Már alig várom a szeptembert!

(w)