A Nemzeti Összetartozás Napját ünnepelték Gödön

A Búzaszem Iskola növendékei és tanárai moldvai és gyimesi muzsikát játszottak a megemlékezésen

Június 4-én, 99 évvel a trianoni békediktátum aláírása után városunkban is megemlékezést tartottak. A József Attila Művelődési Házban pontosan fél ötkor kezdődött a program, abban az időpontban, amikor a feljegyzések szerint 1920-ban megpecsételődött Magyarország sorsa.

Dr. Pintér György alpolgármester

Dr. Pintér György alpolgármester köszöntőjében elmondta, hogy a városban két helyen állítottak korábban országzászlót, ezek közül az egyik az éppen felújítás alatt álló Kincsem Óvoda udvarán állt. A munkálatok miatt azt kiemelték az eddigi helyéről, és a tervek szerint a később a Bozóky téren kap méltó helyet, ahol emlékfalat is emelnének – hasonlóan a Petőfi térhez –, amelyen az elcsatolt országrészeket is feltüntetnék. Fontos beszélni a személyes emlékekről is, mondta a szónok, s megemlítette azt az utazását, amikor életében először járt Erdélyben. Ismerősök ismerőseinél kapott szállást, és néhány nap alatt a személyes élmények által összeállt a teljes kép: az addig könyvekből tanultakból és a megtapasztalt valóságból. Beszélt arról is, hogy később munkája során volt alkalma találkozni az elszakított országrészeken élő magyarokkal, több területet bejárni, és megtapasztalni, hogy milyen jelentőséggel bírt a kilencvenes évek után az, hogy egyre szorosabbá váltak a kapcsolatok és egyre inkább megélhetővé vált a nemzeti összetartozás.

Popovics Pál, az ünnep szónoka


A megemlékezésre meghívták Popovics Pált, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökét, aki szintén személyes történetekkel igyekezett bemutatni azt, hogy mit jelent a trianoni szerződés után magyarként egy másik országban élni. Családtörténetéből kaptak egy kis szeletet a jelenlévők, melyből megismerhetővé vált az egykori nagypapa, akit felesége és hat kiskorú gyermeke mellől hurcoltak el majd végeztek ki, és akinek búcsúlevelét a család a szennyes ruhába varrva találta meg. A felesége élete végéig a rendszer ellenségeként élt, és sem munkát, sem pénzt nem kaphatott. Akinek a lánya mindössze tizenhét évesen megszakította a tanulmányait, hogy munkát vállaljon és eltartsa az édesanyját és az öt testvérét… Popovics Pál azt mondta: nem tudja szavakba önteni, mit jelentett számukra, amikor 2010-ben a magyar kormány törvénybe foglalta: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Mint mesélte, számukra egyfajta elégtétel volt, hogy állampolgársági esküt tehettek, hogy nem csupán lélekben, hanem hivatalosan is a magyar nemzethez tartozhatnak.

Kemény Gábor tanár úr és piarista diákjai saját készítésű Nagy-Magyarország-térképen szemléltették a trianoni döntés után elcsatolt területeket


A megemlékezésen a Búzaszem Iskola tanárai és növendékei gyimesi és moldvai muzsikát játszottak. Mészáros Erzsébet és Juhász Dénes vezetésével énekeltek és hangszeren játszottak: Hodalik Hanga, Kapócs Hanna, Mokos Juli, Lugosi Katica, Szerencsés Bori, Tóth Tekla, Bese Boróka, Lugosi Péter, Mézes Márton és Huszti Levente.
A Gödi Piarista Szakközépiskola, Szakgimnázium és Kollégium tanára, Kemény Gábor zenei és irodalmi elemekkel gazdagított megemlékező műsort állított össze. Hídvégi-Üstös Domonkos és Czékus Ferenc diákokkal egy, a szakiskolában készült Nagy-Magyarország térkép segítségével mutatták be, hogy a trianoni békediktátum következményeképpen mely területeket csatolták el az országtól.

V. Pálfai Kinga