„Ismerte az életet, a halált és annak Urát”

Búcsú dr. Valentinyi Jánostól

Életének 91. évében, rövid betegség után csendesen örökre elaludt az egykori alsógödi háziorvos, üzemorvos.

Dr. Valentinyi János 1929-ben Domonyban született és ott nevelkedett, egy hatgyermekes parasztcsaládban. Két testvére kisgyermekkorban meghalt. Bátyja unszolta, hogy a hat elemi után menjen gimnáziumba. Így került Aszódra. Könnyedén végezte el a középiskolát, mert idősebb és érettebb volt az osztálytársainál. Kezdettől fogva segítő pályára készült. Mivel azokban az időkben a papokat üldözték, a jogászokat pedig az igazság megkerülésére kényszerítették, az orvosi pályát választotta. Húszévesen került a fővárosba, nagy szegénységben, de a politikailag vészterhes időkben a társaival nagy összetartásban végezte el az egyetemet.
1955-ben, hatvannégy éve avatták orvosdoktorrá. 1956-ban megnősült, felesége Garger Katalin, aki több mint hat évtizeden át volt társa a hivatásában is. Valentinyi János szolgálati éveiben katonaorvos volt, ifjú házasokként évekig a gyengélkedőn laktak. Zalaegerszegen kaptak először szolgálati lakást. Leszerelése után Acsán lett körzeti orvos, 1959-től. A kis falu nagy vonzáskörzettel rendelkezett, az időközben két leánykával családdá bővült Valentinyiék együtt éltek a településsel: esküvők, keresztelők, temetések – minden eseményen ott voltak. A gyógyító munkát, finoman szólva is, szegényes körülmények között végezték, ünnep és szabadnapok nélkül. Akkoriban nem volt a faluban iható a víz, nem álltak rendelkezésre a rendelőben egyszer használatos eszközök – ezért mindent fertőtleníteni kellett. Szép, de fárasztó időszaka volt ez a doktor életének. Akkoriban nem volt különválasztva az orvosi ügyeleti rendszer. A heti hat munkanap mellett jöttek a betegek és a hozzátartozók éjjel is, becsöngettek, és menni kellett ellátni őket. Ezért keresni kezdte a házaspár azt a helyet, ahol a kevéske szabadidőt pihenve tudja tölteni.
1964-ben vásároltak egy telket Gödön, a Pesti úton, ahol építkezni kezdtek. 1969-ben kapott körzetet az akkori Alsógödön, ahol másodmagával látta el a hozzávetőleg 6000 beteget – gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Akkoriban minden kartonozás kézzel történt, nem voltak diagnosztikai eszközeik, csak a vérnyomásmérő és a fonendoszkóp – és persze a sok-sok év tapasztalata. A „hőskorban” orvos kollégájával felváltva biztosították az éjjeli és a vasárnapi ügyeletet. Egy nehezebb napon akár 120 beteget is ellátott, s volt olyan hónap, amikor 19 éjszakai ügyeletet adott a napi munkája mellett. Páciensei nagyra becsülték, mert amellett, hogy testi bajaikat meggyógyította, mindig meghallgatta őket, függetlenül attól, hogy mennyien várakoztak még a rendelő előterében.
Hivatalosan hatvanévesen, 1989-ben nyugdíjba mehetett volna, a körzetét azonban 2003-ban, 74 évesen adta át. Közben, hetvenévesen, megszerezte az üzemorvosi szakvizsgát, és 2013-ig még vállalt körzeti orvosi és üzemorvosi feladatokat, sokat helyettesített. Valójában tehát 85 évesen hagyta abba a gyógyítást. Erről korábban úgy nyilatkozott, hogy a hivatásával összefüggésben számára az orvoslás befejezése volt a legnehezebb dolog. Nevéhez fűződik a gödi vöröskeresztes szervezet megalakítása.
A Semmelweis Egyetemtől 2005-ben Aranydiplomát kapott, Pest Megye Önkormányzata 2007-ben Semmelweis-díjjal tüntette ki. Gyémántdiplomáját 2015-ben vette át.
Élete végéig kiváló fizikai és szellemi állapotáért sokat tett: rendszeresen túrázott a Börzsönyben, majd később hosszú sétákra indult a Duna melletti gáton, sokat olvasott, szívügye volt a művészet, a zene.
Fegyelmezettsége és hivatástudata a családjára is kihatott: követendő példa lett az egymás iránti hűség, a másokon való önzetlen segítés, az összetartás.
Temetése április utolsó napján a Nemeskéri úti temetőben volt, evangélikus szertartás szerint. Chikán Katalin lelkész Magdalai Máriáról szóló húsvéti igével készült a szertartásra – egyrészt azért, mert dr. Valentinyi János éppen a nagycsütörtök előtti este adta vissza lelkét Teremtőjének, másrészt így rámutathatott arra a párhuzamra, hogy mind a két személy sokakon túltevő szeretettel és áldozatkészséggel szolgált másokat. A hivatásának hívő emberként élő orvosról azt mondta: „Ismerte az életet, a halált, és annak Urát.”
Temetésén és a lelki üdvéért bemutatott azt követő szentmisén rengetegen vettek részt. Családja mellett kollégái, egykori páciensei, szomszédai, ismerősei és tisztelői búcsúztatták dr. Valentinyi Jánost.

V. Pálfai Kinga

Hálás köszönetet mondunk mindazoknak, akik Valentinyi doktor temetésén részt vettek, gyászunkban osztoztak, és sírjára a szeretet virágait tették.

Valentinyi család