„A lehetetlen számomra már nem létezik”

Először a saját egészségéért kezdett futni, később a mozgás segítette az őt ért tragédiák feldolgozásában, idén márciusban pedig – jótékonysági futóként − négy nap alatt teljesítette a Spuri Balaton Szupermaraton 196 kilométeres távját Bíró Heni. De ne rohanjunk ennyire előre.

− Ha valaki öt évvel ezelőtt azt mondja neked: Heni, te körbe tudod futni a Balatont!, mit válaszoltál volna?
− Azt, hogy ő nem normális! Nem tudtam és nem is szerettem futni. 108 kiló voltam… Nagyon nem éreztem magam jól, sem fizikailag, sem lelkileg. Egy nyaralás alkalmával döbbentem rá, hogy ez így nem mehet tovább. Akkor már vagy tíz éve nem mozogtam semmit, elhagytam magam, viszont sokat ettem.
− Tehát eljött egy pillanat, amikor megszületett az elhatározás, hogy egészséges szeretnél lenni?
− Igen. Elkezdtem gyalogolni. Egy éven át naponta előbb hat, majd tíz kilométert. Három hónap után elkeseredtem, mert a súlyom nem változott. De összeszedtem magam, és csináltam tovább. A lányaim mindig elkísértek, a férjem, aki akkor már nagyon beteg volt, bíztatott. Persze megváltoztak az étkezési szokásaim is.
− Hogyan lett a napi gyaloglásból futás?
− Elmerészkedtem Somkereki Edit gyógy­testnevelő, személyi edzőhöz, amikor már bő 10 kilótól stabilan megszabadultam. Ő fokozatosan vezetett be a különféle mozgásformákba. A gyaloglás mellett hetente egyszer gerinctornára, illetve egy olyan gyaloglóedzésre invitált, ahol megtanultam bemelegíteni, nyújtani. Beindult a fogyás, és egyre több óráján vettem részt, bodyart és step-aerobic foglalkozásokon. Aztán egy nap gyaloglás közben összetalálkoztam Edit futótársaságával. Korábban nem engedte nekem, de onnantól kezdve csatlakozhattam hozzájuk. 2017-ben futottam le az első félmaratonomat.
− Hoppá. Ez nem kis mérföldkő! Hogyan bírtad?
− Akkoriban már rendszeresen edzettünk együtt. A csapat „magával húzott” engem, egyre jobb lett a teljesítményem. Erősödtem, és örömömet leltem a futásban. Meg kapaszkodót, társakat… Szükségem volt erre. Egy 10 kilométeres szakaszt vállaltam be azon a versenyen, de az egyik társam megsérült, így jutott nekem a 21 km. Meg tudtam csinálni! Akkor történt egy „kattanás”.
− A mostani beszélgetésünk előtt egy héttel rajtolt el a Spuri Balaton Szupermaraton. Egyéniben teljesítetted, de mégsem voltál egyedül. Volt egy különleges célod is a 196 kilométerrel…
− Igen. Az egészségemért, a jóllétemért kezdtem a mozgást, a futás pedig egyfajta menekülés lett számomra, ami átsegít a mindennapokon. Mostanra jutottam el oda, hogy lehet tőlem független célja is. A gödi Szorgos Kezek Házát régről ismerem a kézimunkaüzletem kapcsán, s meghívtam őket a kiállításokra is, hogy mutassák meg, miket alkotnak. Egyszer futás közben jött a gondolat, hogy a Szuperbalaton az már egész sok kilométer, ezt fel lehetne ajánlani, ezzel meg lehetne szólítani másokat is.
− Jótékonysággal meg lehet szólítani az embereket?
− Igen, méghozzá sokakat! És most, hogy sikeresen túl vagyok ezen a versenyen, jöhet a következő! Folytatni fogjuk a gyűjtést, szeretnénk,  hogy a Szorgos Kezek Háza lakói hozzájuthassanak egy régóta vágyott, speciális kültéri, karizom-erősítő géphez. Van tehát cél, ami nagyon jó.
− Melyik lesz a következő versenyed, amelynek a kilométereit „megvásárolva” támogatni lehet a fogyatékkal élőket?
− Május 11-én az Ultrabalaton, ahol 221 kilométert kell teljesíteni, s mivel ez egy kvalifikációs verseny, szintidő alatt kell lefutni. Tehát elkezdjük reggel hétkor, és 33 óra alatt be kell érkezni a célba. Nincs felosztva napokra a táv, mint a Balaton Szupermaratonon, hanem egy nekirugaszkodásra kell teljesíteni a teljes távot.
− Mi a távolabbi célod?
− A Spartathlon, amely egy ultramaratoni futóverseny Görögországban, 246 kilométeres távval Athén és Spárta között. Nagyon szeretnék egyszer ott lenni! De most egyelőre az Ultrabalaton következik, arra készülök. Amúgy is nagyon szeretem a Balatont, mondhatni, hogy ott nőttem fel. A távot először kerékpáron teljesítettem, a gödi spinninges csapattal, és azóta évente többször is körbebiciklizzük a tavat Tibi, a férjem emlékére, sőt előfordul, hogy Gödről tekerünk el a Balatonig. Ha belegondolok, hogy néhány évvel ezelőtt a Vác várostábláig sem bírtam elkerekezni, egy-egy emelkedőt pedig inkább megkerültem… Most pedig arra készülök, hogy körbefussam a Balatont, megállás nélkül…
− Hajrá, Heni!

V. Pálfai Kinga

(A fogyatékkal élők támogatásának Heni futásain keresztüli lehetőségéről további információkat a futónő Facebook-oldalán
– Bíróné Bujtás Henriett – vagy a Gyűszűnyi kézimunkaboltban lehet kapni.)