A Költészet napja a városi könyvtárban

„Szeretem, mikor
nyakon csíphető a most, mikor
felrepíthető az ének”
(Bardócz L. Csaba: Tettenérés)

Minden év április 11-én − legalábbis 1964 óta − a költészetet ünnepeljük. Az ország szinte valamennyi pontján előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal ünneplik a verset, és számos eseményt szerveznek az egész Kárpát-medencében, de talán a világ minden olyan táján, ahol magyarok élnek. Berlinben például a Collegium Hungaricumban az épület belső terének falaira kis cédulákat helyeztek ki magyar versidézetekkel, melyek közül bárki választhatott egyet.
Gödön pedig Bardócz L. Csaba dalköltő énekelte saját vers-dalait, gitárral kísérve. A dalok közötti beszélgetések során a közönség sok mindent megtudhatott a költemények keletkezéséről és magáról a költőről.
A kolozsvári születésű angoltanár évtizedeken át iskolákban oktatott, s napjainkban is egy nyelviskolában adja át tudását. Egészen a közelmúltig tevékenységének nagyobbik részét a tanítás tette ki, ám az arányokon nemrégiben fordított, hogy több ideje és lehetősége legyen az írásra. Élt a Tisza mellett, majd a Dunakanyarban, s most a Balaton-partján tervezi a jövőt. Ihletett állapotban született versei az életről szólnak, elgondolkodtatóan, szerelmesen vagy éppen viccesen. Kifigurázzák a mindennapi rutint, megfogalmazzák a vágyainkat, az örömeinket, s olykor kihúzzák a bánat méregfogát – ha úgy adódik, akár angol nyelven is. A szöveg jó ideje együtt születik a dallammal, így lesz kerek egész.
Aki szívesen hallgatná a dalköltő saját szerzeményeit, annak lehetősége nyílik erre a váci Líra könyvesházban, illetve a diósjenői Boróka-házban, ahol Bardócz L. Csabának rendszeresen vannak verskoncertjei.

V. Pálfai Kinga