1848 hőseire emlékeztünk

Március 15-én a Huzella Iskola tornacsarnokában kezdődtek el a gödi ünnepi események. Az egybegyűlteket Markó József köszöntötte. A polgármester szerint ez az ünnep nagyon fontos a magyarok számára, éljenek bárhol is a világban – mint fogalmazott: kokárdát tűz mindenki, és az összetartozás érzése tölt el bennünket. A szabadságharc emléke pedig erkölcsi, szellemi, érzelmi tartást ad a nemzetnek.

Az ünnep alkalmából Tuzson Bence is szólt a vendégekhez. A térség országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy bár Széchenyi, Petőfi, Kossuth, Nemeskéri Kiss Miklós sok mindenben nem értettek egyet, de egyvalamiben biztosak voltak: a forradalmi helyzetben az ország megmaradása és jövője a tét. Azt is tudták, hogy az ország akkor marad meg, ha nem birodalmakkal, hanem egyenrangú nemzetekkel tárgyal. A szabadságharc ugyan elbukott, ám az egyenrangú féllel való tárgyalás 1867-ben eredményt hozott. Egy olyan birodalom jöhetett létre, melyet egyenrangú nemzetek alkottak. Ez volt 1848 lényege. Ezért harcoltak őseink, és ennek köszönhetjük megmaradásunkat ma is. A köszöntők után Juhász Dénes tanítványa, Huszti Levente, a Búzaszem Iskola népi furulyása játszott gyimesi lassú és sebes magyaros dallamokat. Mokos Csongor kísérte őt ütőgardonon. A zenei betétet szavalat követte, Pálfai Péter színész adta elő Szilágyi Domokos Héjjasfalva felé című versét.
Untsch Gergely történelemtanár tartotta az ünnepi megemlékező beszédet. Ezúttal abba avatta be a közönséget, hogy diákjai körében felmérést végzett, mert kíváncsi volt arra, hogy a jellemzően 2000 után születettek számára mit jelent ’48 ünnepe. Mint összegezte: száz, érettségire készülő fiatal közül 97 állt ki az ünnep fontossága, értéke mellett. Ebből az következik, hogy számukra is fontos ez az ünnep, pedig 1848 egyik legfontosabb jelképe, a szabadságfogalom teljesen mást jelent a mai fiatalság számára. Mást jelent, mint például azoknak, akik megérték a rendszerváltást: a nyolcvanas évek végén együtt énekelni a megzenésített Nemzeti dalt: „Itt az idő, most vagy soha! / Rabok legyünk vagy szabadok?” − e gondolatoknak akkor kézzelfogható valósága volt. Emlékezhetünk, akik akkor voltunk fiatalok: akkoriban az idősebb emberek közül sokan elsírták magukat, hogy egyáltalán ünnepelni lehet. Azok, akik az elnyomatásban éltek, amikor a szabadság nem volt valóság, akiknek a szabadság nem a szabad netet jelentette, mint a mai diákok nagy részének, hanem az élethez kötődő, konkrét, mégis nehezen megfogalmazható dolgokat. Persze az is érthető, hogy a 2000 után születettek mást értenek a szabadság fogalma alatt, és nagyon jó, hogy nekik nem kellett a korábbiakat megszenvedniük. A nemzetünk szempontjából kulcspont a szabadság terén például március 15-nek a szabad megünneplése. Mint ahogy október 23-ának a szabad emlékezete. Mert amíg nem ünnepelhettük meg szabadon, addig ez a Harmadik Magyar Köztársaság nem létezett.
Beszédének végén a márciusi ifjakról szólt. A huszonévesek, akik elég fiatalok ahhoz, hogy a szikrát belobbantsák, vannak olyan érettek, hogy azt a lángot kordában tartsák, s a forradalom békés maradjon. Hozzátette: 1989-ben is a magyar ifjúság volt az, amely kézbe vette saját szabadsága kérdését, és elindította a rendszerváltást. Most csak abban kell bíznunk, és azért kell tennünk, hogy a ma fiataljai is ebben szellemben éljenek, így neveljék majd a gyerekeiket, hogy méltóak legyenek március 15-e örökségére, és a magyar szabadság ügyét, ha kell, ők is meg tudják védeni.

Az ünnepi beszéd után a Huzella Iskola kisdiákjai idézték meg a 171 évvel ezelőtti eseményeket. Hanzó Emese készítette fel a gyerekeket, akik a közönséget is bevonták előadásukba.
Az előadást a Kóczán Mór vándordíjak átadása követte. A díjazottakról lapunk következő oldalán olvashatnak.

Az ünnepség a Kossuth téren folytatódott, ahová a tavaszias időjárás sokakat kicsábított. Az egybegyűltek Pálfai Péter színész vezetésével közösen mondták el a Nemzeti dalt, majd megkezdődött a koszorúzás. Virágokat helyeztek el az önkormányzat, a képviselő-testületet alkotó pártok, az intézmények és a civil szervezetek képviselői. Kossuth szobra körül díszőrséget állt a Vitézi Rend és a Jeruzsálemi Szent Lázár Lovagrend, az ünnepi hangulatot fokozták a pompás fekete fríz lovakon érkező huszárok.


A megemlékezés harmadik helyszíne a Petőfi tér volt, ahol a Felsőgödi Munkásdalkör énekelt Kiss Alíz karnagy vezetésével, majd a jelenlévők elhelyezték virágaikat és mécseseiket a forradalom költőjének emlékművénél.
Az utolsó állomás a Nemeskéri-kúriában, Nemeskéri Kiss Miklós nemzetőr ezredes emléktáblájánál volt. Ezen a helyszínen a Gaude kórus fogadta az érkezőket. Mezőségi katonadalokat énekeltek Tumbász Márton és barátai zenekarának kíséretében. Sor került a 2017-ben alapított Pro Vigilantia Göd Díj átadására, melyet ezúttal Babus Gábor, a Dunakanyar Polgárőrség Göd Egyesület elnöke vehetett át kimagasló és példaértékű munkájáért.


A gödi ünnepi megemlékezés programjai Nemeskéri Kiss Miklós emléktáblájának megkoszorúzásával értek véget.


V. Pálfai Kinga