„Mindannyian gödiek vagyunk”

Februárban egyéves születésnapját ünnepelte az „Ismerjük meg Gödöt együtt!” csoport. A városjárók társasága a Facebookon szerveződött, de tagjai korántsem csupán virtuális kapcsolatot tartanak egymással. Havonta egy-két alkalommal sétálni indulnak: felkeresik városunk legszebb, legérdekesebb helyeit, s közben megismerik, megszeretik Göd természeti és kulturális értékeit. Meg persze egymást is. A helyismereti sétákról és a közösségről Bátorfi Ildikóval, a kezdeményezés elindítójával beszélgettünk.

− Honnan jött a helyismereti séták ötlete?
− Voltaképpen hirtelen felindulásból. Az indulat, ami valósággal kilökött a karosszékből, az egyik helyi Facebook-csoport oldalán olvasható egyes posztok és kommentek láttán fogott el. Egyszerűen nem tudtam túltenni magam azon, hogy mi, gödiek ilyen lehetetlen hangnemben kommunikálunk egymással, tisztelet a kivételnek.
Repülőgépek javításával foglalkozó vállalatnál dolgozom közel 25 éve; az ott alkalmazott problémamegoldási algoritmust ültettem át erre a jelenségre is: azonosítsd be a problémát, keresd meg az okát, találj rá megoldást, alkalmazd.
Arra jutottam, hogy a sokszor téves vagy félinformációkra alapozott bejegyzéseknek az egyik oka az lehet, hogy itt valójában idegenek üzengetnek egymásnak. Az indulatok csak úgy kiömlenek az internetre, kendőzetlenül: panaszkodunk, hogy a szomszéd rosszkor nyírja a füvet, ugat a kutyája, átlóg a sövénye a kerítésen; miközben az illetőnek talán fogalma sincs arról, hogy zavar minket, és elég lenne két jó szó a helyzet rendeződéséhez. Ehhez azonban előbb be kellene mutatkoznunk, szóba kellene állnunk egymással: akinek reggel köszöntem, annak délután elég lesz annyit mondanom, hogy most alszik a gyerek, ha lehet, majd csak egy óra múlva kapcsolja be a flexet. És szinte biztos, hogy tekintettel lesz a kérésemre.
A megoldáshoz vitt közelebb az az eset is, amikor egy hatodik éve itt élő családot egyszer arról kérdeztem, hogyan érzik magukat Gödön, és kiderült, hogy még sohasem jártak például a Dunánál. Megértettem, hogy aki Pestről vagy máshonnan költözött ide, az más szemmel látja Gödöt, mint mi, akik itt születtünk, és hogy ezen a helyzeten együtt lehetne változtatni.
Ez a gondolatmenet nyílegyenesen vitt tovább a tematikus programok irányába, amelyek egyszerre teremtenek lehetőséget a város megismerésére és a közösségépítésre is.

− Miért éppen a sétákat találtad erre a legmegfelelőbbnek?
− Mert sétálni jó, és ha adódik hozzá társaság, akkor még jobb. Valahogy hittem benne, hogy lesz nyitott és befogadó közönsége egy ilyen lehetőségnek; hogy lesznek, akik időt találnak arra, hogy kimozduljanak otthonról, és felfedezzék városunk rejtett értékeit.
Kezdetben az említett közösségi felületen hirdettem meg a kirándulásokat, de hamar világossá vált, hogy a célnak jobban megfelel egy önálló Facebook-oldal.
Egy-egy program gondos tervezés eredményeként jön létre: számít az időzítés, az útvonal, a hozzárendelhető tartalom és a városban szerveződő más programok közé való beilleszthetőség is. Néhány programunk évszak- és időjárásfüggő, sőt, esetenként még a várható dunai vízállással is számolnom kell. Valamennyi sétát szombatra vagy vasárnapra tervezzük, zömében az adott hónap elejére.
Tavaly egy sor helyszín azért került be a programba, mert sokan érdeklődtek iránta. Van már néhány szakértőnk is, akik önkéntesként kapcsolódnak be a séták programjába, részletesen, tudományos igényességgel bemutatva egy-egy témát.
Abban, hogy idáig eljutottunk, Kurdi Imrének is óriási a szerepe. Imrével már az óvodai mászókákat is együtt koptattuk, és mindketten egyformán elfogultak vagyunk, ha Gödről van szó. Együtt vezetjük a csoportokat: Imre profi fotóriportokat készít a sétáinkról, én pedig mesélek.
Könnyű volt elindulnom édesapám, Bátorfi József nyomdokain, aki a 1994-től megjelenő Gödi Almanach első szerkesztőjeként és számos tanulmány írójaként már korán bevont minket a testvéremmel együtt a helytörténeti kalandozások izgalmas világába.

− Milyen gödi helyszíneken jártatok az elmúlt egy év során? Hogyan kell elképzelnie egy-egy ilyen helyismereti kirándulást annak, aki esetleg szívesen csatlakozna a városjárókhoz?
− Egy séta általában rövid bemutatkozással kezdődik, hogy az együtt töltendő 2-3 órát ne idegenként baktassuk végig. Az útvonalak a város vagy a környék egy-egy megismerésre váró helyére visznek, ahol pár perces pihenőket tartva elmesélek néhány történetet, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az adott helyhez. A sétákon így szó esett már például a római légiósok végzetes csatájáról, Kincsem eredményességének titkairól vagy arról, hol volt Gödön királyi váróterem. Nem történelemórákat tartunk, hanem hús-vér emberek történetei kerülnek szóba, amelyek forrásául első helyen a Gödi Almanach kötetei szolgálnak.
Tavaly 14 sétánk volt, ám a lehetséges változatok száma szinte végtelen. Az eddigi leghosszabb, 18 km-es túránk a Jancsi-hegyre vitt, de volt már rövidke játszóteres sétánk is, a kisgyermekes családok igényeihez igazítva. A legtöbb program távja 2-5 km között változik, és akár óvodások vagy idősebbek számára is kényelmesen bejárhatóak; jut idő nézelődni, fényképezni, beszélgetni.

− Az évforduló nyilván jó alkalom volt arra is, hogy összegezzétek az elmúlt egy év tapasztalatait. Milyen visszajelzések érkeznek a sétán résztvevőktől? Az eredeti célkitűzés tükrében mi az, amit eredményként értékelsz, és van-e valami, amin változtatnál?
− „A Gödre költözők, az idetelepülők »gödivé válását«, kötődését a városhoz az alapozhatja meg, ha megismerik a helyet, ahol élnek.” Az évfordulós klubestre készülődve akadtam rá erre a Markó József polgármestertől származó mondatra a 2014-ben megjelent XVI. Gödi Almanach bevezetőjében.
Ez valóban így van. A séták során, a bemutatkozáskor az új lakosok közül többen is elmondták már, hogy szeretnék mielőbb itthon érezni magukat, és ezért érdeklődnek a helyismereti programok iránt. Mások a társaság miatt jönnek el, és megint mások azért, hogy a város távolabbi részeit is megismerjék, ne csak azokat az utcákat, amelyeken naponta járnak. Nagyszerű, hogy sokan megosztják a véleményüket, a javaslataikat, lehetőséget adva arra, hogy ezeket sorra beépítsük a terveinkbe.
Az „Ismerjük meg Gödöt együtt!” Facebook-csoport létszáma folyamatosan gyarapszik, februárban már 550 volt a regisztrált tagok száma, és egyre több résztvevőt köszönthetünk a Gödi Körképben megjelenő meghívók nyomán is.
Mindannyian gödiek vagyunk, most már lassan 22 ezren. Ahogyan azok is, akik előttünk valaha itt éltek, száz és száz évekkel ezelőtt, és valahogyan hátrahagyták a létük lenyomatát számunkra. Az, hogy Göd milyen irányba fejlődik tovább, kellemes, élhető kertváros lesz-e, ahová jó hazajönni, ahol jó élni, rajtunk is múlik, ha ezt elsőre nehéz is elhinni.
Elkezdtük megismerni a látható és láthatatlan értékeinket, elkezdtünk kezet nyújtani egymás felé. Ez az út maga a cél. Már csak haladnunk kell rajta előre.

Koditek Bernadett
Fotó | Kurdi Imre