A kommunizmus áldozataira emlékeztünk

Videó a cikk végén!

1947. február 25-én, a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Nyolc évet töltött fogságban. A politikus letartóztatását és fogva tartását említik az első lépésként azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket, és haladt a totális diktatúra kiépítése felé.

Irodalmi és zenés összeállítással gazdagította a megemlékezést (jobbról) Boross Anett, Babják Annamária, Pintér Gábor és Pálfai Péter

A levéltári kutatások körülbelül 100 millióra teszik a kommunizmus áldozatainak számát világszerte. Ennél is többen lehetnek azok, akiket a rendszer bebörtönzött, vallatott, kínzott, megbélyegzett, üldözött, akiket megfosztott a szabad választás és cselekvés lehetőségétől.
Magyarországon 2001 óta emlékezünk a kommunista diktatúrák áldozataira, minden év február 25-én.
Gödön is összegyűltek a megemlékezők, idén a József Attila Művelődési Házban.

Szerencsés Károly történész a kommunista diktatúra működéséről és következményeiről beszélt


Markó József polgármester köszöntőjében így fogalmazott: a kommunizmus bűneiről a felnövekvő generációkat tájékoztatni kell, hogy ezek a borzalmak ne ismétlődhessenek meg. Tudniuk kell a mai fiataloknak is arról, hogy az a rendszer hogyan rontotta meg a benne élők életét, a felfoghatatlan nagyságrendű bebörtönzések és halálos ítéletek mellett a napi élet megkeserítésével, a kényszerítésekkel, hogyan vette el a lehetőségeiket a tanulás, a boldogulás elől. A megemlékezés résztevőit is arra buzdította, hogy személyes történeteiket adják tovább a családjaikban.
Szerencsés Károly történész, író, egyetemi tanár arról beszélt, hogy valóban fontos mindenkinek megtudnia, mi történt a kommunizmus nevében, amely az emberiség egyik leggonoszabb eszmerendszere. Mégpedig azért, mert épít az ember legnemesebb vágyaira: hiszen ki ne szeretne egyenlőségben, bőségben, mindenféle elnyomás nélkül élni? Ugyanakkor épít a diktatúrára, a szüntelen osztályharcra, a dühre, a gyűlöletre. A kommunista kiáltvány szerint mindenkit el kell tiporni, aki nem hajlandó követni az eszmét. A legfontosabb cél pedig a hatalom megszerzése. Ehhez, persze, kellettek megfelelő emberek, akik mindig akadtak. Amikor kiderült, hogy a kommunizmusba való átmenet, amit szocializmusnak hívtak, egy gazdasági csődtörténet volt mindenhol, egy politikai zsákutca, akkor egyszerűen kifordították a köpönyeget, és beilleszkedtek egy másik világba. S ha ott találnak valamit, ami köthető a Marx által meghirdetett ideológiához, akkor abba belekapaszkodnak, s újraéled az eszme, csak máshogy hívja magát, de velünk él, és alkalmazza azokat az eszközöket, amelyeket a kommunizmus is használt.
Magyarországon már 1918-ban megjelent ez az ideológia, teljes propagandagépezettel: Moszkvából érkezett, mint később 1945-ben és 1956-ban is, a terror fenntartására, a diktatúra kiépítésére. 1919-ben 133 napra meg is valósult a proletáriátus nevében ítélkező, ellentmondást nem tűrő, gyilkos rendszer. Ami önkényesen elvesz magántulajdont, jövőt, életet. 1945-ben mindössze 17 százalékot kaptak a kommunisták, de szovjet segítséggel 1949-ben mégis hatalomra jutottak. A népi demokráciának hívott rendszer azonban hamar felfedte igazi arcát, hiszen az új hatalom a munkásosztály tagjait is gondolkodás nélkül büntette, az „elhajlókat” mondvacsinált eljárások, kirakatperek során elítélte. Így tudták csak fenntartani a rendszert.

A megemlékezésen a városvezetés és a képviselő-testület tagjainak körében jelen volt a Dunakeszi Járási Hivatal vezetője, Imre Zsolt is (balra)


Nem kívánták megnevezni a felelősöket, nem beszélve arról, hogy az elszámoltatásuk is elmaradt, amikor ez a rendszer végleg megbukott.
Legyünk büszkék arra, hogy a magyar nemzet túlélte a kommunista diktatúrát, és a Nyugatról érkező kritikák ellenére is építi azt a Magyarországot, amiért a XX. század legnagyobbjai, köztük Kovács Béla is küzdött.
A megemlékezésen irodalmi és zenei összeállítással közreműködött Babják Annamária, Pálfai Péter és Pintér Gábor színművész, fuvola-, illetve zongorajátékkal Stefánné Kelemen Judit és Boross Anett.
A résztvevők a kiserdei kopjafánál helyezték el mécseseiket és koszorúikat a kommunizmus áldozatainak emlékére.

V. Pálfai Kinga